Egy székely család krónikája (II. rész)

A Bölönbe való áttelepedés – figyelmen kivül hagyva a 20. század folyamán bekövetkezö változásokat – a Vajda család történetének egyik legfontosabb mozzanata ami újfent szinte egybeesik Erdély történelmének egyik fontos pillanatával. 1690-ben, Apafi Mihály halálával véget ér a független erdélyi fejedelemség korszaka: a következö század már a Habsburg birodalomba való lassú, nem mindig békés beilleszkedésröl, a székely határörség megszervezéséröl és a hagyományos elöjogok elvesztéséröl szól.

1683-ban ennek még csak az elöszele érzödik: a Bécs sikertelen török ostromából visszatérö, már öregedö Apafi hatalma – az oszmán birodaloméval együtt – lassú hanyatlásnak indul, az ország állapota távolról sem rózsás. Ennek felmérését szolgálja az az összeírás, melyben a tordátfalvi Vajda István és János elöször bukkan fel lóföként Bölönben (1680-ban még nem szerepelnek a lustrában); érdekes módon Jánost utólag toldják be, mint Miklósváron, Kálnaki Ferenc szolgálatában álló lovast. Lévén, hogy származásukat is külön kiemelik, mindez arra utal, hogy István és János a bécsi hadjárat után kerülnek Bölönbe, talán éppen a hadjárat során szerzett érdemeik elismeréseképpen kapnak lófö címet.

Mielött továbblépnénk, pár végsö szó a Vajdák tordátfalvi múltjáról: a helyi szájhagyomány immár semmit sem tud a valaha onnan elszármazott Vajdákról, emléküket a helynevek sem örízték meg. A 16-17. századi egyházi anyakönyvek – ha léteztek is – elpusztultak; az erdélyi fejedelmek fennmaradt okmányait örzö királyi könyvekben sem lelhetö rájuk vonatkozó adat. Bármilyen további információ immáron csak Udvarhelyszék még feldolgozásra váró, jó állapotban levö Kolozsváron örzött irattárából, esetleg eddig ismeretlen lustrákból vagy a különbözö helyi családi hagyatékokokból kerülhet elö. Udvarhely irattára különösképpen érdekes, hisz a 16. század elejéig visszamenöen örzi a perek iratait – amennyiben a tordátfalvi Vajdáknak bármi peres ügyük akadt, arról ott jó eséllyel feljegyzés található.

A Bölönbe költözést követö ötven évböl igen kevés adat maradt fenn az immáron bölöni Vajdákról, de szerencsére ezek – és a helyi szájhagyomány – elég támpontot nyújtanak. Az elsö adat 1713-ból marad fenn, amikor is január 6.-án a teljes háromszéki katonaköteles lakosságot III. Károly hüségére eskették, Apor Péter fökirálybíró felügyelete alatt (a lista az ö hagyatékából maradt fenn). A lista a mi szempontunkból több okból is érdekes: társadalmi réteg szerint rendszerezi az esküt tevöket; minden 12 évnél idösebb férfiember szerepel rajta; aki írni tudott, az ö maga írta alá az esküt. Bölönben egyetlen Vajda szerepel, a nemeseknél: Vajda István, aki nem maga írja alá az esküt.

Mit árul el ez a bölöni Vajdákról?

Bármi is történt az 1683-as összeírást követö három évtized alatt, 1713-ban egyetlen, immár nemes Vajda család van Bölönben, amelynek feje vagy nem tud írni (a saját nevét sem) vagy dacból nem akarja megtenni. Ugyanakkor nincsenek még 12 évnél idösebb fiúgyerekei, hisz rajta kivül egyetlen Vajda sem szerepel a listán. Jogosan vetödik fel a kérdés, hogy ez az István leszármazottja-e a harminc évvel korábban említett Istvánnak és Jánosnak? Bár ezt egyértelmüen igazolni nem lehet, több közvetlen bizonyíték támasztja ezt alá. Elöször is az 1683-ban lovasként jelzett családok túlnyomó többsége 1713-ban már nemesként van jelen az eskütételnél ami arra utal, hogy 1713-ra az egykori lófök jó része nemesi státuszra tett szert – ami valószínüleg a birtokszerzés és az egykori kiváltságot igazoló, immár az új körülmények között megerösített cím következménye (számos adat igazolja, hogy a székelyek igyekeztek egykori kiváltságaikat a fejedelmek adományleveleinek újboli igazoltatásával megtartani).  Másodszor, lévén, hogy 12 évnél idösebb fia nincs, 1713-ban István nemigen lehet 40 évesnél idösebb, de amint hamarosan látni fogjuk, 20 évesnél sem lehet fiatalabb – így valamikor 1673 és 1693 között születhetett; a késöbbi adatok a 25 év körüli kort valószínüsítik (azaz 1688 körül születhetett). Mindez nagy valószínüséggel egybeköti öt az 1683-ban jegyzett Istvánnal és Jánossal; ugyanakkor, lévén, hogy ö az egyetlen Vajda 1713-ban, ez további támpont arra, hogy 1683-ban István és János között apa-fiú kapcsolat állhatott fenn. Túl sok egybeesés kellene ahhoz, hogy az 1683-ból ismert István is, János is utód nélkül haljon meg és helyettük egy ugyancsak kiváltságos, unitárius Vajda költözzön máshonnan Bölönbe.

A másik megválaszolandó kérdés, hogy István valóban a mi családunk elödje-e. Erre a bölöni falusi hagyomány adja meg egyértelmüen a választ: bár a 20. század elejére a falu jelentös része Vajda volt, egyértelmüen négy ”törzset” jegyeztek: a kutyabörös (nemes, amúgy is vagyonos), a ”magyarka”, a putzken (cigány) és a gépész Vajdákat. A mi családunk a kutyabörös volt; sinológus nagybátyám, Vajda Gyula, a II. világháború elött még saját szemével látta a nemesi oklevelet. Sajnos azóta nyoma veszett, így az egyik fontos adat is – kinek, ki és mikor bocsátotta ki – elveszett.

Visszatérve a 18. századra, a bölöni Vajdákról a következö adat 1721-böl való, amikor is az adóösszeírásban Vajda János jobbágy mint szolgatartó van jelen. Figyelembe véve a kutyabörös hagyományt, valamint, hogy az összeírásban a nemesek nem szerepelnek, szerintem ez a Vajda nem a mi családunk tagja (esetleg egy oldalág képviselöje). Ez az utolsó felelhetö adat, mielött az anyakönyvek szilárd talajára érve immáron a teljes leszármazás nyomon követhetö.

A bölöni unitárius egyház anyakönyvei hibátlanul, jó állapotban megvannak 1739-töl 1908-ig a sepsiszentgyörgyi levéltárban (az azt követö évek anyakönyveit ma is a helyi lelkészi hivatal örzi). A régi anyakönyvek tartalmazzák a születések, házasságok (”copulálás”) és temetések adatait – sajnos kezdetben a temetéseknél az elhunyt korát nem jegyezték, mint amint a keresztelendö gyereknek is csak az apját írták be, ami sok esetben nehezítette a szálak kibogozását.

Az elsö periódusból származó adatok elemzése a Vajdákra vonatkozóan a következö adatokat szolgáltatta: a 18. század elején még nagyon csekély számú Vajda élt Bölönben; a 18. század elejéig visszavezethetö Vajda családok mind két östöl származnak: Vajda Páltól (ö a kutyabörös ág öse) és Vajda Józseftöl, de a kettejük közötti esetleges rokoni kapcsolatról semmi adat nem létezik; végül az 1713-ban jegyzett István már 1739 elött meghalt, amint az 1721-ben jegyzett János is.

Az 1739 elött született, házasodott és gyerekkel gyarapodó, de már 1739 után elhunyt Vajdából ötöt jegyez az anyakönyv: Gyurka (mh. 1743, lehetséges, hogy kiskorú gyerekröl van szó), Miklós (mh. 1755), Bálint (mh. 1756), Ferenc (mh. 1763) és Mihály (mh. 1765). Közülük Mihály esete érdekes: feljegyzik róla, hogy igen öreg, 82 esztendös – ami arra utal, hogy ö is ”bevándorló”, máshol születhetett és 1713 után költözött Bölönbe (talán házasság révén), tehát a Vajdák valamely más, nem kutyabörös ágához tartozik.

Visszatérve az kutyabörös Vajdákhoz, Pál elöször 1742-ben, majd 1754-ben házasodik, 1779-ben hal meg (sajnos életkorát nem jegyezték fel). Születési idöpontja így is 1715-1717 körülre tehetö, tehát valószínüleg az 1713-ban jegyzett István fiáról van szó. Töle számítva a leszármazás már jól nyomon követhetö:

Vajda György, Pál fia (1747-1812, 1773-ban házasodik Bálint Erzsókkal)
Vajda József, György fia (1773-1827, 1799-ben házasodik Szomor Zsuzsával)
Vajda György, József fia (1803-1868, 1826-ban házasodik Keresztes Rózáliával)
Vajda Sándor, György fia (1832 – ?, 1856-ban házasodik Pál Judittal)
Vajda Sándor, Sándor fia (1857-1942, 1884-ben házasodik az 1862-ben született Kozma Juliannával)
Vajda András, Sándor fia (1904-1964): nagyapám, az elsö Vajda aki elköltözik Bölönböl, elöbb Brassóba majd Kolozsvárra. Édesapám már Brassóban született, jómagam kolozsvárinak vallom magam.

A bölöni kutyabörös Vajdák története, mint székely katona család, itt véget ér: az utolsó tagja aki még katonáskodott nagyapám volt. A kialakult kép továbbra is hiányos hisz Pál és leszármazottjai életéröl, tetteiröl igen keveset tudunk, annak ellenére, hogy olyan fontos események szemtanúi, talán résztvevöi voltak mint az 1848-as forradalom és az elsö világháború. Szerencsére a rendelkezésre álló forrásanyag sokkal gazdagabb – adott a lehetöség arra, hogy egy részletesebb, színesebb családi portré alakuljon ki.

Comments are closed.