Egy székely család krónikája (I. rész)

Ez a beírás a családomról szól – arról amit öseimröl az elmúlt fél évben sikerült kiderítenem. A már angolul megírt beírás bövitett, kiegészített verziója.

A bölöni ”kutyabörös” Vajda család dokumentálható története tulajdonképpen 1602-ben, Udvarhelyszék egyik eldugott falvában, Tordátfalván kezdödik. Tordátfalva akkoriban, is mint ma is, a föutaktól távol esö, egy völgyben meghuzodó, 15-25 családos település volt, melynek lakói állattenyésztéssel és almatermesztéssel foglalkoztak. Nevét a hagyomány szerint Tordátról, a Firtos várából menekülö mondabeli vitézröl kapta, aki itt telepedett meg – ha ennek bármi valóságmagja van, akkor a falu története a Szent István elötti idöszakra nyúlik vissza. Az okiratokban elöször talán az 1333-as pápai tizedjegyzékben bukkan fel, templomos helyként Villa Thorta néven – bár ezt sokan inkább a közeli Tracsafalvával azonosítják. Az elsö vitathatatlan említése 1546-ból való, amikor is a brassói gimnázium matrikulájában szerepel egy bizonyos Franciscus Sartor Thoratfalinus; az 1567-es regestrum már 21 kapuval jegyzi, mint egyházilag Székelyszentmiklóshoz tartozó falvat, bár már a 15. századtól saját templommal rendelkezik. Ezt a méretét, kisebb-nagyobb változásokkal, a következö évtizedekben is megtartotta.

Méretének köszönhetöen Tordátfalva középkori történetéröl keveset tudunk. Érdekes adatokkal az Udvarhelyszék levéltára szolgált: ebböl tudjuk, hogy már 1642-ben volt iskolamestere (1642 november 25: István Deák, alias Bandy), 1672-ben is Enok Ferentzet említik mint helyi iskolamester ami arra utal, hogy a falu gyerekei legalább az írás/olvasás alapjait elsajátították, már a 17. században. Ez a két iskolamester nagy valószínüséggel a Vajda család egyes tagjainak is tanítója lehetett. További érdekes adalékokkal az 1789-es püspöki vizitáció során készített leltár szolgál: ennek alapján a templom lényeges átépítéseken esett át a 17. század folyamán és több régi ezüst tárggyal is rendelkezett, ami a falu gazdasági erejét engedi sejtetni.

Ebböl a faluból származik Vajda János gyalogos szabad székely is, aki ott van Basta tábornok által a császár hüségére Székelykeresztúron, 1602 augusztus 11.-én felesketett székelyek sorában, 26 falubelijével együtt; két évvel késöbb mint Demeter Ferencz százában szolgáló puskás látjuk viszont. Családi hátteréröl a 16. századból fennmaradt összeírások adnak közvetett információkat: Tordátfalva 20-21 családjából 10-11 jobbágy volt, 5-6 nemes vagy lófö, a többi szabad, gyalog székely. Érdekes módon a 16. századból vagy a lófö, vagy a jobbágy családok listája maradt meg – és ezek egyikén sem szerepelnek Vajdák. Mindez valamint János 1602-es és 1604-es besorolása alapján valószínüsíthetö, hogy a tordátfalvi Vajda család, amenyiben már akkoriban is Tordátfalván élt, a szabad, gyalogkatona családok egyike volt.

Jánosunk élete az erdélyi fejedelemség és az unitárius vallás kialakulásának periódusával esik egybe: figyelembe véve az utódjának életére vonatkozó adatokat, János 1570-1575 között születhetett, pontosan abban a periódusban, amikor a speyeri békét követöen kialakul az erdélyi fejedelemség intézményrendszere és a Székelyföldön gyors iramban zajló áttérés nyomán az unitárius vallás – hála a tordai országgyülés 1557-es, a vallásszabadságra vonatkozó rendeletének is – az egyik domináns vallás lesz Erdélyben. Tordátfalva igazolhatóan unitárius falunak számított már a 16. század végén, így joggal tételezhetjük fel, hogy Jánost már az új hitben keresztelték meg. Fiatal legényként átélte Erdély elsö aranykorát Báthory István fejedelem és lengyel király uralkodása alatt, valószínüleg katonáskodott az ingadozó Báthory Zsigmond idejében és, többi székely társával együtt, Vitéz Mihály havaselvi vajda mellé állt 1600-1601-ben. Átélte a 15 éves háborút, Basta seregének kegyetlenkedéseit – az is lehet, hogy ennek során vesztette életét valamely csatában, vagy talán a Bocskai felkelés során, mely biztosította családjának jogait (Bocskai ugyanis visszaállította a hagyományos székely kiváltságokat). Tény, hogy 1614-ben már nem találjuk a Bethlen Gábor által elrendelt katonai összeírásokban – de családja továbbra is Tordátfalván él: 1627-ben Vajda Péter már mint veterán gyalogos szerepel a lustrákban.

A rendelkezésre álló szükös adatokat összevetve így valószínüsíthetö, hogy János 1614 elött meghalt, fia Péter akkoriban még kiskorú, talán 10-15 éves lehetett, ezért nem szerepel az 1614-es, részletes összeírásban. 1627-ben Péter így körülbelül 25-28 éves legénynek számít, aki valószínüleg már részt vett Bethlen Gábor második Habsburg ellenes hadjáratában 1624-ben, ezért is jegyzik már veteránnak. Vele találkozunk újra az 1635 november 18.-án készült, Rákóczi György által elrendelt összeírásban, továbbra is mint gyalogos katona – de ekkor már feljegyzik, hogy két fia van: Mihály aki már legénynek számít és még egy kiskorú fiú, kinek nevét nem jegyzik fel. Ezek alapján Péter 1620 körül, 20-23 évesen házasodhatott, fia Mihály 1621-1622 körül születhetett; második fia talán 1630 körül jöhetett a világra.  Péterröl még két adatunk van: 1648 június 12.-én hüségesküt tesz, még I. Rákóczi György katonájaként; 1655 június 30.-án mint falusi tanácsos (jurati) szerepel a II. Rákóczi György által Havasalföldön folytatott hadjáratból távol maradottak listáján, azzal a megjegyzéssel, hogy ’hadbavonuláskor sindet (beteg)’ volt – de már ezt a bejegyzés is kihúzták. Könnyen megtörténhet, hogy Péter akkoriban halt meg, ami nem meglepö, hisz közel 60 éves korával már így is hosszú életünek számított. Élete egybeesett Erdély aranykorával melyet Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodása fémjelzett.

Ami meglepö viszont, hogy az összeírásokban sehol nem szerepelnek Péter fiai, Mihály és az öccse – holott Mihály 1648-ban már házas ember lehetett (ha hamarabb meg nem halt vagy máshova nem vándorolt), söt öccse is már nagykorúnak számíthatott. Tulajdonképpen 1655 után egyáltalán nincs adatunk a Vajdákról Tordátfalván, sem az 1674-es, sem az 1679-es összeírásokban egész 1683-ig, mikor Vajda János és István immár lóföként Tordátfalváról Bölönbe nem költöznek.

Mi lehet ennek az oka?

Az adatok három támpontot nyújtanank: Péter egyenes fiú ága nem hal ki, hisz 1683-ban egyértelmüen tordátfalvi Vajdákat említenek és Tordátfalván más Vajdáról nincs tudomásunk; a család valamilyen módon Péter halála után is Tordátfalvához kötödik, hisz 1683-ban onnan költöznek át; a lófö cím megszerzése arra utal, hogy a család egyik tagja kitüntette magát. Mindezt összevetve a legvalószínübb következtetés számomra az, hogy Mihály vagy az öccse, majd az fiúleszármazottjaik is a fejedelmi udvarban szolgáltak, talán a testörség tagjaként Apafi fejedelem alatt, míg családjuk megtartotta tordátfalvi bázisát. Ez az elmélet megmagyarázza a lustrákból való kimaradást valamint azt is, hogy miért költöznek Bölönbe – szolgálataikért cserébe kaphatták a lófö címet, talán birtokkal is megtoldva. A birtokhoz esetleg házasság révén is juthattak, ami újra csak az akkoriban – Tordátfalvához képest – központinak számító Bölönbe való költözést válthatta ki.

Figyelembe véve a valószínüsíthetö születési adatokat, két változat lehetséges. Az elsö szerint az 1683-ban említett Vajda István Mihálynak vagy öccsének lehet a fia, 1650-1655 között születhetett. Az 1683-ban említett másik tordátfalvi lófö Vajda, János akit Kálnaki Farkas szolgájaként jegyzenek,  talán István ifjabbik testvére lehet – de mindenképp rokonnak számítanak, hisz mindketten Tordátfalváról származnak. A másik lehetséges változat szerint István tulajdonképpen Mihály öccse, Péter fia és János már az ö fia, aki a helyi nemes szolgálatába szegödött. Ebben az esetben István már 50 év fölött járhatott, mig János a huszas éveit taposta mikor Bölönbe költöztek. Jómagam a második alternatívát tartom valószínübbnek, de további adatok hiányában biztosan eldönteni nem lehet.

(folytatás következik)

Comments are closed.