Archive for December, 2011

The reverse business model

Tuesday, December 27th, 2011

I’ve been championing for a while what I call the ‘reverse business model’, so I’m glad to see it applied more and more often – most recently in a deal struck between Google and Mozilla, securing significant funding for the browser developer in return for making (keeping) Google as the default search engine.

In short, the reverse business model is about charging the service/product provider, instead of the end consumer: instead of having an end user pay for a service, charge the original service provider for it, this way making sure the end user gets (the appearance of) a ‘free’ service (of course, at the end, he will pay up – but through a different channel). Examples of this model include charging web sites for premium connectivity from the end user (say hi to non-neutral net) or charging companies using social network sites such as Facebook – see my post about monetizing social networks. Google’s deal with Mozilla falls clearly into this category, making sure that Firefox’s users will use Google instead of Bing or Yahoo.

Will this model prevail for web based services? I believe it’s the only way for monetizing some of the most popular on-line services, such as social network sites; incidentally, it’s one of the ways e.g. operators can monetize over the top delivery of web and cloud services.

But more about that in another post.

Egy székely család krónikája (II. rész)

Thursday, December 15th, 2011

A Bölönbe való áttelepedés – figyelmen kivül hagyva a 20. század folyamán bekövetkezö változásokat – a Vajda család történetének egyik legfontosabb mozzanata ami újfent szinte egybeesik Erdély történelmének egyik fontos pillanatával. 1690-ben, Apafi Mihály halálával véget ér a független erdélyi fejedelemség korszaka: a következö század már a Habsburg birodalomba való lassú, nem mindig békés beilleszkedésröl, a székely határörség megszervezéséröl és a hagyományos elöjogok elvesztéséröl szól.

1683-ban ennek még csak az elöszele érzödik: a Bécs sikertelen török ostromából visszatérö, már öregedö Apafi hatalma – az oszmán birodaloméval együtt – lassú hanyatlásnak indul, az ország állapota távolról sem rózsás. Ennek felmérését szolgálja az az összeírás, melyben a tordátfalvi Vajda István és János elöször bukkan fel lóföként Bölönben (1680-ban még nem szerepelnek a lustrában); érdekes módon Jánost utólag toldják be, mint Miklósváron, Kálnaki Ferenc szolgálatában álló lovast. Lévén, hogy származásukat is külön kiemelik, mindez arra utal, hogy István és János a bécsi hadjárat után kerülnek Bölönbe, talán éppen a hadjárat során szerzett érdemeik elismeréseképpen kapnak lófö címet.

Mielött továbblépnénk, pár végsö szó a Vajdák tordátfalvi múltjáról: a helyi szájhagyomány immár semmit sem tud a valaha onnan elszármazott Vajdákról, emléküket a helynevek sem örízték meg. A 16-17. századi egyházi anyakönyvek – ha léteztek is – elpusztultak; az erdélyi fejedelmek fennmaradt okmányait örzö királyi könyvekben sem lelhetö rájuk vonatkozó adat. Bármilyen további információ immáron csak Udvarhelyszék még feldolgozásra váró, jó állapotban levö Kolozsváron örzött irattárából, esetleg eddig ismeretlen lustrákból vagy a különbözö helyi családi hagyatékokokból kerülhet elö. Udvarhely irattára különösképpen érdekes, hisz a 16. század elejéig visszamenöen örzi a perek iratait – amennyiben a tordátfalvi Vajdáknak bármi peres ügyük akadt, arról ott jó eséllyel feljegyzés található.

A Bölönbe költözést követö ötven évböl igen kevés adat maradt fenn az immáron bölöni Vajdákról, de szerencsére ezek – és a helyi szájhagyomány – elég támpontot nyújtanak. Az elsö adat 1713-ból marad fenn, amikor is január 6.-án a teljes háromszéki katonaköteles lakosságot III. Károly hüségére eskették, Apor Péter fökirálybíró felügyelete alatt (a lista az ö hagyatékából maradt fenn). A lista a mi szempontunkból több okból is érdekes: társadalmi réteg szerint rendszerezi az esküt tevöket; minden 12 évnél idösebb férfiember szerepel rajta; aki írni tudott, az ö maga írta alá az esküt. Bölönben egyetlen Vajda szerepel, a nemeseknél: Vajda István, aki nem maga írja alá az esküt.

Mit árul el ez a bölöni Vajdákról?

Bármi is történt az 1683-as összeírást követö három évtized alatt, 1713-ban egyetlen, immár nemes Vajda család van Bölönben, amelynek feje vagy nem tud írni (a saját nevét sem) vagy dacból nem akarja megtenni. Ugyanakkor nincsenek még 12 évnél idösebb fiúgyerekei, hisz rajta kivül egyetlen Vajda sem szerepel a listán. Jogosan vetödik fel a kérdés, hogy ez az István leszármazottja-e a harminc évvel korábban említett Istvánnak és Jánosnak? Bár ezt egyértelmüen igazolni nem lehet, több közvetlen bizonyíték támasztja ezt alá. Elöször is az 1683-ban lovasként jelzett családok túlnyomó többsége 1713-ban már nemesként van jelen az eskütételnél ami arra utal, hogy 1713-ra az egykori lófök jó része nemesi státuszra tett szert – ami valószínüleg a birtokszerzés és az egykori kiváltságot igazoló, immár az új körülmények között megerösített cím következménye (számos adat igazolja, hogy a székelyek igyekeztek egykori kiváltságaikat a fejedelmek adományleveleinek újboli igazoltatásával megtartani).  Másodszor, lévén, hogy 12 évnél idösebb fia nincs, 1713-ban István nemigen lehet 40 évesnél idösebb, de amint hamarosan látni fogjuk, 20 évesnél sem lehet fiatalabb – így valamikor 1673 és 1693 között születhetett; a késöbbi adatok a 25 év körüli kort valószínüsítik (azaz 1688 körül születhetett). Mindez nagy valószínüséggel egybeköti öt az 1683-ban jegyzett Istvánnal és Jánossal; ugyanakkor, lévén, hogy ö az egyetlen Vajda 1713-ban, ez további támpont arra, hogy 1683-ban István és János között apa-fiú kapcsolat állhatott fenn. Túl sok egybeesés kellene ahhoz, hogy az 1683-ból ismert István is, János is utód nélkül haljon meg és helyettük egy ugyancsak kiváltságos, unitárius Vajda költözzön máshonnan Bölönbe.

A másik megválaszolandó kérdés, hogy István valóban a mi családunk elödje-e. Erre a bölöni falusi hagyomány adja meg egyértelmüen a választ: bár a 20. század elejére a falu jelentös része Vajda volt, egyértelmüen négy ”törzset” jegyeztek: a kutyabörös (nemes, amúgy is vagyonos), a ”magyarka”, a putzken (cigány) és a gépész Vajdákat. A mi családunk a kutyabörös volt; sinológus nagybátyám, Vajda Gyula, a II. világháború elött még saját szemével látta a nemesi oklevelet. Sajnos azóta nyoma veszett, így az egyik fontos adat is – kinek, ki és mikor bocsátotta ki – elveszett.

Visszatérve a 18. századra, a bölöni Vajdákról a következö adat 1721-böl való, amikor is az adóösszeírásban Vajda János jobbágy mint szolgatartó van jelen. Figyelembe véve a kutyabörös hagyományt, valamint, hogy az összeírásban a nemesek nem szerepelnek, szerintem ez a Vajda nem a mi családunk tagja (esetleg egy oldalág képviselöje). Ez az utolsó felelhetö adat, mielött az anyakönyvek szilárd talajára érve immáron a teljes leszármazás nyomon követhetö.

A bölöni unitárius egyház anyakönyvei hibátlanul, jó állapotban megvannak 1739-töl 1908-ig a sepsiszentgyörgyi levéltárban (az azt követö évek anyakönyveit ma is a helyi lelkészi hivatal örzi). A régi anyakönyvek tartalmazzák a születések, házasságok (”copulálás”) és temetések adatait – sajnos kezdetben a temetéseknél az elhunyt korát nem jegyezték, mint amint a keresztelendö gyereknek is csak az apját írták be, ami sok esetben nehezítette a szálak kibogozását.

Az elsö periódusból származó adatok elemzése a Vajdákra vonatkozóan a következö adatokat szolgáltatta: a 18. század elején még nagyon csekély számú Vajda élt Bölönben; a 18. század elejéig visszavezethetö Vajda családok mind két östöl származnak: Vajda Páltól (ö a kutyabörös ág öse) és Vajda Józseftöl, de a kettejük közötti esetleges rokoni kapcsolatról semmi adat nem létezik; végül az 1713-ban jegyzett István már 1739 elött meghalt, amint az 1721-ben jegyzett János is.

Az 1739 elött született, házasodott és gyerekkel gyarapodó, de már 1739 után elhunyt Vajdából ötöt jegyez az anyakönyv: Gyurka (mh. 1743, lehetséges, hogy kiskorú gyerekröl van szó), Miklós (mh. 1755), Bálint (mh. 1756), Ferenc (mh. 1763) és Mihály (mh. 1765). Közülük Mihály esete érdekes: feljegyzik róla, hogy igen öreg, 82 esztendös – ami arra utal, hogy ö is ”bevándorló”, máshol születhetett és 1713 után költözött Bölönbe (talán házasság révén), tehát a Vajdák valamely más, nem kutyabörös ágához tartozik.

Visszatérve az kutyabörös Vajdákhoz, Pál elöször 1742-ben, majd 1754-ben házasodik, 1779-ben hal meg (sajnos életkorát nem jegyezték fel). Születési idöpontja így is 1715-1717 körülre tehetö, tehát valószínüleg az 1713-ban jegyzett István fiáról van szó. Töle számítva a leszármazás már jól nyomon követhetö:

Vajda György, Pál fia (1747-1812, 1773-ban házasodik Bálint Erzsókkal)
Vajda József, György fia (1773-1827, 1799-ben házasodik Szomor Zsuzsával)
Vajda György, József fia (1803-1868, 1826-ban házasodik Keresztes Rózáliával)
Vajda Sándor, György fia (1832 – ?, 1856-ban házasodik Pál Judittal)
Vajda Sándor, Sándor fia (1857-1942, 1884-ben házasodik az 1862-ben született Kozma Juliannával)
Vajda András, Sándor fia (1904-1964): nagyapám, az elsö Vajda aki elköltözik Bölönböl, elöbb Brassóba majd Kolozsvárra. Édesapám már Brassóban született, jómagam kolozsvárinak vallom magam.

A bölöni kutyabörös Vajdák története, mint székely katona család, itt véget ér: az utolsó tagja aki még katonáskodott nagyapám volt. A kialakult kép továbbra is hiányos hisz Pál és leszármazottjai életéröl, tetteiröl igen keveset tudunk, annak ellenére, hogy olyan fontos események szemtanúi, talán résztvevöi voltak mint az 1848-as forradalom és az elsö világháború. Szerencsére a rendelkezésre álló forrásanyag sokkal gazdagabb – adott a lehetöség arra, hogy egy részletesebb, színesebb családi portré alakuljon ki.

Egy székely család krónikája (I. rész)

Wednesday, December 14th, 2011

Ez a beírás a családomról szól – arról amit öseimröl az elmúlt fél évben sikerült kiderítenem. A már angolul megírt beírás bövitett, kiegészített verziója.

A bölöni ”kutyabörös” Vajda család dokumentálható története tulajdonképpen 1602-ben, Udvarhelyszék egyik eldugott falvában, Tordátfalván kezdödik. Tordátfalva akkoriban, is mint ma is, a föutaktól távol esö, egy völgyben meghuzodó, 15-25 családos település volt, melynek lakói állattenyésztéssel és almatermesztéssel foglalkoztak. Nevét a hagyomány szerint Tordátról, a Firtos várából menekülö mondabeli vitézröl kapta, aki itt telepedett meg – ha ennek bármi valóságmagja van, akkor a falu története a Szent István elötti idöszakra nyúlik vissza. Az okiratokban elöször talán az 1333-as pápai tizedjegyzékben bukkan fel, templomos helyként Villa Thorta néven – bár ezt sokan inkább a közeli Tracsafalvával azonosítják. Az elsö vitathatatlan említése 1546-ból való, amikor is a brassói gimnázium matrikulájában szerepel egy bizonyos Franciscus Sartor Thoratfalinus; az 1567-es regestrum már 21 kapuval jegyzi, mint egyházilag Székelyszentmiklóshoz tartozó falvat, bár már a 15. századtól saját templommal rendelkezik. Ezt a méretét, kisebb-nagyobb változásokkal, a következö évtizedekben is megtartotta.

Méretének köszönhetöen Tordátfalva középkori történetéröl keveset tudunk. Érdekes adatokkal az Udvarhelyszék levéltára szolgált: ebböl tudjuk, hogy már 1642-ben volt iskolamestere (1642 november 25: István Deák, alias Bandy), 1672-ben is Enok Ferentzet említik mint helyi iskolamester ami arra utal, hogy a falu gyerekei legalább az írás/olvasás alapjait elsajátították, már a 17. században. Ez a két iskolamester nagy valószínüséggel a Vajda család egyes tagjainak is tanítója lehetett. További érdekes adalékokkal az 1789-es püspöki vizitáció során készített leltár szolgál: ennek alapján a templom lényeges átépítéseken esett át a 17. század folyamán és több régi ezüst tárggyal is rendelkezett, ami a falu gazdasági erejét engedi sejtetni.

Ebböl a faluból származik Vajda János gyalogos szabad székely is, aki ott van Basta tábornok által a császár hüségére Székelykeresztúron, 1602 augusztus 11.-én felesketett székelyek sorában, 26 falubelijével együtt; két évvel késöbb mint Demeter Ferencz százában szolgáló puskás látjuk viszont. Családi hátteréröl a 16. századból fennmaradt összeírások adnak közvetett információkat: Tordátfalva 20-21 családjából 10-11 jobbágy volt, 5-6 nemes vagy lófö, a többi szabad, gyalog székely. Érdekes módon a 16. századból vagy a lófö, vagy a jobbágy családok listája maradt meg – és ezek egyikén sem szerepelnek Vajdák. Mindez valamint János 1602-es és 1604-es besorolása alapján valószínüsíthetö, hogy a tordátfalvi Vajda család, amenyiben már akkoriban is Tordátfalván élt, a szabad, gyalogkatona családok egyike volt.

Jánosunk élete az erdélyi fejedelemség és az unitárius vallás kialakulásának periódusával esik egybe: figyelembe véve az utódjának életére vonatkozó adatokat, János 1570-1575 között születhetett, pontosan abban a periódusban, amikor a speyeri békét követöen kialakul az erdélyi fejedelemség intézményrendszere és a Székelyföldön gyors iramban zajló áttérés nyomán az unitárius vallás – hála a tordai országgyülés 1557-es, a vallásszabadságra vonatkozó rendeletének is – az egyik domináns vallás lesz Erdélyben. Tordátfalva igazolhatóan unitárius falunak számított már a 16. század végén, így joggal tételezhetjük fel, hogy Jánost már az új hitben keresztelték meg. Fiatal legényként átélte Erdély elsö aranykorát Báthory István fejedelem és lengyel király uralkodása alatt, valószínüleg katonáskodott az ingadozó Báthory Zsigmond idejében és, többi székely társával együtt, Vitéz Mihály havaselvi vajda mellé állt 1600-1601-ben. Átélte a 15 éves háborút, Basta seregének kegyetlenkedéseit – az is lehet, hogy ennek során vesztette életét valamely csatában, vagy talán a Bocskai felkelés során, mely biztosította családjának jogait (Bocskai ugyanis visszaállította a hagyományos székely kiváltságokat). Tény, hogy 1614-ben már nem találjuk a Bethlen Gábor által elrendelt katonai összeírásokban – de családja továbbra is Tordátfalván él: 1627-ben Vajda Péter már mint veterán gyalogos szerepel a lustrákban.

A rendelkezésre álló szükös adatokat összevetve így valószínüsíthetö, hogy János 1614 elött meghalt, fia Péter akkoriban még kiskorú, talán 10-15 éves lehetett, ezért nem szerepel az 1614-es, részletes összeírásban. 1627-ben Péter így körülbelül 25-28 éves legénynek számít, aki valószínüleg már részt vett Bethlen Gábor második Habsburg ellenes hadjáratában 1624-ben, ezért is jegyzik már veteránnak. Vele találkozunk újra az 1635 november 18.-án készült, Rákóczi György által elrendelt összeírásban, továbbra is mint gyalogos katona – de ekkor már feljegyzik, hogy két fia van: Mihály aki már legénynek számít és még egy kiskorú fiú, kinek nevét nem jegyzik fel. Ezek alapján Péter 1620 körül, 20-23 évesen házasodhatott, fia Mihály 1621-1622 körül születhetett; második fia talán 1630 körül jöhetett a világra.  Péterröl még két adatunk van: 1648 június 12.-én hüségesküt tesz, még I. Rákóczi György katonájaként; 1655 június 30.-án mint falusi tanácsos (jurati) szerepel a II. Rákóczi György által Havasalföldön folytatott hadjáratból távol maradottak listáján, azzal a megjegyzéssel, hogy ’hadbavonuláskor sindet (beteg)’ volt – de már ezt a bejegyzés is kihúzták. Könnyen megtörténhet, hogy Péter akkoriban halt meg, ami nem meglepö, hisz közel 60 éves korával már így is hosszú életünek számított. Élete egybeesett Erdély aranykorával melyet Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodása fémjelzett.

Ami meglepö viszont, hogy az összeírásokban sehol nem szerepelnek Péter fiai, Mihály és az öccse – holott Mihály 1648-ban már házas ember lehetett (ha hamarabb meg nem halt vagy máshova nem vándorolt), söt öccse is már nagykorúnak számíthatott. Tulajdonképpen 1655 után egyáltalán nincs adatunk a Vajdákról Tordátfalván, sem az 1674-es, sem az 1679-es összeírásokban egész 1683-ig, mikor Vajda János és István immár lóföként Tordátfalváról Bölönbe nem költöznek.

Mi lehet ennek az oka?

Az adatok három támpontot nyújtanank: Péter egyenes fiú ága nem hal ki, hisz 1683-ban egyértelmüen tordátfalvi Vajdákat említenek és Tordátfalván más Vajdáról nincs tudomásunk; a család valamilyen módon Péter halála után is Tordátfalvához kötödik, hisz 1683-ban onnan költöznek át; a lófö cím megszerzése arra utal, hogy a család egyik tagja kitüntette magát. Mindezt összevetve a legvalószínübb következtetés számomra az, hogy Mihály vagy az öccse, majd az fiúleszármazottjaik is a fejedelmi udvarban szolgáltak, talán a testörség tagjaként Apafi fejedelem alatt, míg családjuk megtartotta tordátfalvi bázisát. Ez az elmélet megmagyarázza a lustrákból való kimaradást valamint azt is, hogy miért költöznek Bölönbe – szolgálataikért cserébe kaphatták a lófö címet, talán birtokkal is megtoldva. A birtokhoz esetleg házasság révén is juthattak, ami újra csak az akkoriban – Tordátfalvához képest – központinak számító Bölönbe való költözést válthatta ki.

Figyelembe véve a valószínüsíthetö születési adatokat, két változat lehetséges. Az elsö szerint az 1683-ban említett Vajda István Mihálynak vagy öccsének lehet a fia, 1650-1655 között születhetett. Az 1683-ban említett másik tordátfalvi lófö Vajda, János akit Kálnaki Farkas szolgájaként jegyzenek,  talán István ifjabbik testvére lehet – de mindenképp rokonnak számítanak, hisz mindketten Tordátfalváról származnak. A másik lehetséges változat szerint István tulajdonképpen Mihály öccse, Péter fia és János már az ö fia, aki a helyi nemes szolgálatába szegödött. Ebben az esetben István már 50 év fölött járhatott, mig János a huszas éveit taposta mikor Bölönbe költöztek. Jómagam a második alternatívát tartom valószínübbnek, de további adatok hiányában biztosan eldönteni nem lehet.

(folytatás következik)