Archive for the ‘Family’ Category

Egy székely család krónikája (II. rész)

Thursday, December 15th, 2011

A Bölönbe való áttelepedés – figyelmen kivül hagyva a 20. század folyamán bekövetkezö változásokat – a Vajda család történetének egyik legfontosabb mozzanata ami újfent szinte egybeesik Erdély történelmének egyik fontos pillanatával. 1690-ben, Apafi Mihály halálával véget ér a független erdélyi fejedelemség korszaka: a következö század már a Habsburg birodalomba való lassú, nem mindig békés beilleszkedésröl, a székely határörség megszervezéséröl és a hagyományos elöjogok elvesztéséröl szól.

1683-ban ennek még csak az elöszele érzödik: a Bécs sikertelen török ostromából visszatérö, már öregedö Apafi hatalma – az oszmán birodaloméval együtt – lassú hanyatlásnak indul, az ország állapota távolról sem rózsás. Ennek felmérését szolgálja az az összeírás, melyben a tordátfalvi Vajda István és János elöször bukkan fel lóföként Bölönben (1680-ban még nem szerepelnek a lustrában); érdekes módon Jánost utólag toldják be, mint Miklósváron, Kálnaki Ferenc szolgálatában álló lovast. Lévén, hogy származásukat is külön kiemelik, mindez arra utal, hogy István és János a bécsi hadjárat után kerülnek Bölönbe, talán éppen a hadjárat során szerzett érdemeik elismeréseképpen kapnak lófö címet.

Mielött továbblépnénk, pár végsö szó a Vajdák tordátfalvi múltjáról: a helyi szájhagyomány immár semmit sem tud a valaha onnan elszármazott Vajdákról, emléküket a helynevek sem örízték meg. A 16-17. századi egyházi anyakönyvek – ha léteztek is – elpusztultak; az erdélyi fejedelmek fennmaradt okmányait örzö királyi könyvekben sem lelhetö rájuk vonatkozó adat. Bármilyen további információ immáron csak Udvarhelyszék még feldolgozásra váró, jó állapotban levö Kolozsváron örzött irattárából, esetleg eddig ismeretlen lustrákból vagy a különbözö helyi családi hagyatékokokból kerülhet elö. Udvarhely irattára különösképpen érdekes, hisz a 16. század elejéig visszamenöen örzi a perek iratait – amennyiben a tordátfalvi Vajdáknak bármi peres ügyük akadt, arról ott jó eséllyel feljegyzés található.

A Bölönbe költözést követö ötven évböl igen kevés adat maradt fenn az immáron bölöni Vajdákról, de szerencsére ezek – és a helyi szájhagyomány – elég támpontot nyújtanak. Az elsö adat 1713-ból marad fenn, amikor is január 6.-án a teljes háromszéki katonaköteles lakosságot III. Károly hüségére eskették, Apor Péter fökirálybíró felügyelete alatt (a lista az ö hagyatékából maradt fenn). A lista a mi szempontunkból több okból is érdekes: társadalmi réteg szerint rendszerezi az esküt tevöket; minden 12 évnél idösebb férfiember szerepel rajta; aki írni tudott, az ö maga írta alá az esküt. Bölönben egyetlen Vajda szerepel, a nemeseknél: Vajda István, aki nem maga írja alá az esküt.

Mit árul el ez a bölöni Vajdákról?

Bármi is történt az 1683-as összeírást követö három évtized alatt, 1713-ban egyetlen, immár nemes Vajda család van Bölönben, amelynek feje vagy nem tud írni (a saját nevét sem) vagy dacból nem akarja megtenni. Ugyanakkor nincsenek még 12 évnél idösebb fiúgyerekei, hisz rajta kivül egyetlen Vajda sem szerepel a listán. Jogosan vetödik fel a kérdés, hogy ez az István leszármazottja-e a harminc évvel korábban említett Istvánnak és Jánosnak? Bár ezt egyértelmüen igazolni nem lehet, több közvetlen bizonyíték támasztja ezt alá. Elöször is az 1683-ban lovasként jelzett családok túlnyomó többsége 1713-ban már nemesként van jelen az eskütételnél ami arra utal, hogy 1713-ra az egykori lófök jó része nemesi státuszra tett szert – ami valószínüleg a birtokszerzés és az egykori kiváltságot igazoló, immár az új körülmények között megerösített cím következménye (számos adat igazolja, hogy a székelyek igyekeztek egykori kiváltságaikat a fejedelmek adományleveleinek újboli igazoltatásával megtartani).  Másodszor, lévén, hogy 12 évnél idösebb fia nincs, 1713-ban István nemigen lehet 40 évesnél idösebb, de amint hamarosan látni fogjuk, 20 évesnél sem lehet fiatalabb – így valamikor 1673 és 1693 között születhetett; a késöbbi adatok a 25 év körüli kort valószínüsítik (azaz 1688 körül születhetett). Mindez nagy valószínüséggel egybeköti öt az 1683-ban jegyzett Istvánnal és Jánossal; ugyanakkor, lévén, hogy ö az egyetlen Vajda 1713-ban, ez további támpont arra, hogy 1683-ban István és János között apa-fiú kapcsolat állhatott fenn. Túl sok egybeesés kellene ahhoz, hogy az 1683-ból ismert István is, János is utód nélkül haljon meg és helyettük egy ugyancsak kiváltságos, unitárius Vajda költözzön máshonnan Bölönbe.

A másik megválaszolandó kérdés, hogy István valóban a mi családunk elödje-e. Erre a bölöni falusi hagyomány adja meg egyértelmüen a választ: bár a 20. század elejére a falu jelentös része Vajda volt, egyértelmüen négy ”törzset” jegyeztek: a kutyabörös (nemes, amúgy is vagyonos), a ”magyarka”, a putzken (cigány) és a gépész Vajdákat. A mi családunk a kutyabörös volt; sinológus nagybátyám, Vajda Gyula, a II. világháború elött még saját szemével látta a nemesi oklevelet. Sajnos azóta nyoma veszett, így az egyik fontos adat is – kinek, ki és mikor bocsátotta ki – elveszett.

Visszatérve a 18. századra, a bölöni Vajdákról a következö adat 1721-böl való, amikor is az adóösszeírásban Vajda János jobbágy mint szolgatartó van jelen. Figyelembe véve a kutyabörös hagyományt, valamint, hogy az összeírásban a nemesek nem szerepelnek, szerintem ez a Vajda nem a mi családunk tagja (esetleg egy oldalág képviselöje). Ez az utolsó felelhetö adat, mielött az anyakönyvek szilárd talajára érve immáron a teljes leszármazás nyomon követhetö.

A bölöni unitárius egyház anyakönyvei hibátlanul, jó állapotban megvannak 1739-töl 1908-ig a sepsiszentgyörgyi levéltárban (az azt követö évek anyakönyveit ma is a helyi lelkészi hivatal örzi). A régi anyakönyvek tartalmazzák a születések, házasságok (”copulálás”) és temetések adatait – sajnos kezdetben a temetéseknél az elhunyt korát nem jegyezték, mint amint a keresztelendö gyereknek is csak az apját írták be, ami sok esetben nehezítette a szálak kibogozását.

Az elsö periódusból származó adatok elemzése a Vajdákra vonatkozóan a következö adatokat szolgáltatta: a 18. század elején még nagyon csekély számú Vajda élt Bölönben; a 18. század elejéig visszavezethetö Vajda családok mind két östöl származnak: Vajda Páltól (ö a kutyabörös ág öse) és Vajda Józseftöl, de a kettejük közötti esetleges rokoni kapcsolatról semmi adat nem létezik; végül az 1713-ban jegyzett István már 1739 elött meghalt, amint az 1721-ben jegyzett János is.

Az 1739 elött született, házasodott és gyerekkel gyarapodó, de már 1739 után elhunyt Vajdából ötöt jegyez az anyakönyv: Gyurka (mh. 1743, lehetséges, hogy kiskorú gyerekröl van szó), Miklós (mh. 1755), Bálint (mh. 1756), Ferenc (mh. 1763) és Mihály (mh. 1765). Közülük Mihály esete érdekes: feljegyzik róla, hogy igen öreg, 82 esztendös – ami arra utal, hogy ö is ”bevándorló”, máshol születhetett és 1713 után költözött Bölönbe (talán házasság révén), tehát a Vajdák valamely más, nem kutyabörös ágához tartozik.

Visszatérve az kutyabörös Vajdákhoz, Pál elöször 1742-ben, majd 1754-ben házasodik, 1779-ben hal meg (sajnos életkorát nem jegyezték fel). Születési idöpontja így is 1715-1717 körülre tehetö, tehát valószínüleg az 1713-ban jegyzett István fiáról van szó. Töle számítva a leszármazás már jól nyomon követhetö:

Vajda György, Pál fia (1747-1812, 1773-ban házasodik Bálint Erzsókkal)
Vajda József, György fia (1773-1827, 1799-ben házasodik Szomor Zsuzsával)
Vajda György, József fia (1803-1868, 1826-ban házasodik Keresztes Rózáliával)
Vajda Sándor, György fia (1832 – ?, 1856-ban házasodik Pál Judittal)
Vajda Sándor, Sándor fia (1857-1942, 1884-ben házasodik az 1862-ben született Kozma Juliannával)
Vajda András, Sándor fia (1904-1964): nagyapám, az elsö Vajda aki elköltözik Bölönböl, elöbb Brassóba majd Kolozsvárra. Édesapám már Brassóban született, jómagam kolozsvárinak vallom magam.

A bölöni kutyabörös Vajdák története, mint székely katona család, itt véget ér: az utolsó tagja aki még katonáskodott nagyapám volt. A kialakult kép továbbra is hiányos hisz Pál és leszármazottjai életéröl, tetteiröl igen keveset tudunk, annak ellenére, hogy olyan fontos események szemtanúi, talán résztvevöi voltak mint az 1848-as forradalom és az elsö világháború. Szerencsére a rendelkezésre álló forrásanyag sokkal gazdagabb – adott a lehetöség arra, hogy egy részletesebb, színesebb családi portré alakuljon ki.

Egy székely család krónikája (I. rész)

Wednesday, December 14th, 2011

Ez a beírás a családomról szól – arról amit öseimröl az elmúlt fél évben sikerült kiderítenem. A már angolul megírt beírás bövitett, kiegészített verziója.

A bölöni ”kutyabörös” Vajda család dokumentálható története tulajdonképpen 1602-ben, Udvarhelyszék egyik eldugott falvában, Tordátfalván kezdödik. Tordátfalva akkoriban, is mint ma is, a föutaktól távol esö, egy völgyben meghuzodó, 15-25 családos település volt, melynek lakói állattenyésztéssel és almatermesztéssel foglalkoztak. Nevét a hagyomány szerint Tordátról, a Firtos várából menekülö mondabeli vitézröl kapta, aki itt telepedett meg – ha ennek bármi valóságmagja van, akkor a falu története a Szent István elötti idöszakra nyúlik vissza. Az okiratokban elöször talán az 1333-as pápai tizedjegyzékben bukkan fel, templomos helyként Villa Thorta néven – bár ezt sokan inkább a közeli Tracsafalvával azonosítják. Az elsö vitathatatlan említése 1546-ból való, amikor is a brassói gimnázium matrikulájában szerepel egy bizonyos Franciscus Sartor Thoratfalinus; az 1567-es regestrum már 21 kapuval jegyzi, mint egyházilag Székelyszentmiklóshoz tartozó falvat, bár már a 15. századtól saját templommal rendelkezik. Ezt a méretét, kisebb-nagyobb változásokkal, a következö évtizedekben is megtartotta.

Méretének köszönhetöen Tordátfalva középkori történetéröl keveset tudunk. Érdekes adatokkal az Udvarhelyszék levéltára szolgált: ebböl tudjuk, hogy már 1642-ben volt iskolamestere (1642 november 25: István Deák, alias Bandy), 1672-ben is Enok Ferentzet említik mint helyi iskolamester ami arra utal, hogy a falu gyerekei legalább az írás/olvasás alapjait elsajátították, már a 17. században. Ez a két iskolamester nagy valószínüséggel a Vajda család egyes tagjainak is tanítója lehetett. További érdekes adalékokkal az 1789-es püspöki vizitáció során készített leltár szolgál: ennek alapján a templom lényeges átépítéseken esett át a 17. század folyamán és több régi ezüst tárggyal is rendelkezett, ami a falu gazdasági erejét engedi sejtetni.

Ebböl a faluból származik Vajda János gyalogos szabad székely is, aki ott van Basta tábornok által a császár hüségére Székelykeresztúron, 1602 augusztus 11.-én felesketett székelyek sorában, 26 falubelijével együtt; két évvel késöbb mint Demeter Ferencz százában szolgáló puskás látjuk viszont. Családi hátteréröl a 16. századból fennmaradt összeírások adnak közvetett információkat: Tordátfalva 20-21 családjából 10-11 jobbágy volt, 5-6 nemes vagy lófö, a többi szabad, gyalog székely. Érdekes módon a 16. századból vagy a lófö, vagy a jobbágy családok listája maradt meg – és ezek egyikén sem szerepelnek Vajdák. Mindez valamint János 1602-es és 1604-es besorolása alapján valószínüsíthetö, hogy a tordátfalvi Vajda család, amenyiben már akkoriban is Tordátfalván élt, a szabad, gyalogkatona családok egyike volt.

Jánosunk élete az erdélyi fejedelemség és az unitárius vallás kialakulásának periódusával esik egybe: figyelembe véve az utódjának életére vonatkozó adatokat, János 1570-1575 között születhetett, pontosan abban a periódusban, amikor a speyeri békét követöen kialakul az erdélyi fejedelemség intézményrendszere és a Székelyföldön gyors iramban zajló áttérés nyomán az unitárius vallás – hála a tordai országgyülés 1557-es, a vallásszabadságra vonatkozó rendeletének is – az egyik domináns vallás lesz Erdélyben. Tordátfalva igazolhatóan unitárius falunak számított már a 16. század végén, így joggal tételezhetjük fel, hogy Jánost már az új hitben keresztelték meg. Fiatal legényként átélte Erdély elsö aranykorát Báthory István fejedelem és lengyel király uralkodása alatt, valószínüleg katonáskodott az ingadozó Báthory Zsigmond idejében és, többi székely társával együtt, Vitéz Mihály havaselvi vajda mellé állt 1600-1601-ben. Átélte a 15 éves háborút, Basta seregének kegyetlenkedéseit – az is lehet, hogy ennek során vesztette életét valamely csatában, vagy talán a Bocskai felkelés során, mely biztosította családjának jogait (Bocskai ugyanis visszaállította a hagyományos székely kiváltságokat). Tény, hogy 1614-ben már nem találjuk a Bethlen Gábor által elrendelt katonai összeírásokban – de családja továbbra is Tordátfalván él: 1627-ben Vajda Péter már mint veterán gyalogos szerepel a lustrákban.

A rendelkezésre álló szükös adatokat összevetve így valószínüsíthetö, hogy János 1614 elött meghalt, fia Péter akkoriban még kiskorú, talán 10-15 éves lehetett, ezért nem szerepel az 1614-es, részletes összeírásban. 1627-ben Péter így körülbelül 25-28 éves legénynek számít, aki valószínüleg már részt vett Bethlen Gábor második Habsburg ellenes hadjáratában 1624-ben, ezért is jegyzik már veteránnak. Vele találkozunk újra az 1635 november 18.-án készült, Rákóczi György által elrendelt összeírásban, továbbra is mint gyalogos katona – de ekkor már feljegyzik, hogy két fia van: Mihály aki már legénynek számít és még egy kiskorú fiú, kinek nevét nem jegyzik fel. Ezek alapján Péter 1620 körül, 20-23 évesen házasodhatott, fia Mihály 1621-1622 körül születhetett; második fia talán 1630 körül jöhetett a világra.  Péterröl még két adatunk van: 1648 június 12.-én hüségesküt tesz, még I. Rákóczi György katonájaként; 1655 június 30.-án mint falusi tanácsos (jurati) szerepel a II. Rákóczi György által Havasalföldön folytatott hadjáratból távol maradottak listáján, azzal a megjegyzéssel, hogy ’hadbavonuláskor sindet (beteg)’ volt – de már ezt a bejegyzés is kihúzták. Könnyen megtörténhet, hogy Péter akkoriban halt meg, ami nem meglepö, hisz közel 60 éves korával már így is hosszú életünek számított. Élete egybeesett Erdély aranykorával melyet Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodása fémjelzett.

Ami meglepö viszont, hogy az összeírásokban sehol nem szerepelnek Péter fiai, Mihály és az öccse – holott Mihály 1648-ban már házas ember lehetett (ha hamarabb meg nem halt vagy máshova nem vándorolt), söt öccse is már nagykorúnak számíthatott. Tulajdonképpen 1655 után egyáltalán nincs adatunk a Vajdákról Tordátfalván, sem az 1674-es, sem az 1679-es összeírásokban egész 1683-ig, mikor Vajda János és István immár lóföként Tordátfalváról Bölönbe nem költöznek.

Mi lehet ennek az oka?

Az adatok három támpontot nyújtanank: Péter egyenes fiú ága nem hal ki, hisz 1683-ban egyértelmüen tordátfalvi Vajdákat említenek és Tordátfalván más Vajdáról nincs tudomásunk; a család valamilyen módon Péter halála után is Tordátfalvához kötödik, hisz 1683-ban onnan költöznek át; a lófö cím megszerzése arra utal, hogy a család egyik tagja kitüntette magát. Mindezt összevetve a legvalószínübb következtetés számomra az, hogy Mihály vagy az öccse, majd az fiúleszármazottjaik is a fejedelmi udvarban szolgáltak, talán a testörség tagjaként Apafi fejedelem alatt, míg családjuk megtartotta tordátfalvi bázisát. Ez az elmélet megmagyarázza a lustrákból való kimaradást valamint azt is, hogy miért költöznek Bölönbe – szolgálataikért cserébe kaphatták a lófö címet, talán birtokkal is megtoldva. A birtokhoz esetleg házasság révén is juthattak, ami újra csak az akkoriban – Tordátfalvához képest – központinak számító Bölönbe való költözést válthatta ki.

Figyelembe véve a valószínüsíthetö születési adatokat, két változat lehetséges. Az elsö szerint az 1683-ban említett Vajda István Mihálynak vagy öccsének lehet a fia, 1650-1655 között születhetett. Az 1683-ban említett másik tordátfalvi lófö Vajda, János akit Kálnaki Farkas szolgájaként jegyzenek,  talán István ifjabbik testvére lehet – de mindenképp rokonnak számítanak, hisz mindketten Tordátfalváról származnak. A másik lehetséges változat szerint István tulajdonképpen Mihály öccse, Péter fia és János már az ö fia, aki a helyi nemes szolgálatába szegödött. Ebben az esetben István már 50 év fölött járhatott, mig János a huszas éveit taposta mikor Bölönbe költöztek. Jómagam a második alternatívát tartom valószínübbnek, de további adatok hiányában biztosan eldönteni nem lehet.

(folytatás következik)

Üni sztárfotója :-)

Wednesday, November 23rd, 2011

UniZoldfokiSzigeteken

Playing the history detective, part III: the big picture

Sunday, May 8th, 2011

So I managed to trace my family back to Tordátfalva, apparently. There’s no surviving church record from the 17th century in Tordátfalva, but nevertheless the link to Tordátfalva was real enough. Combing through the “lustrák” once again, there they were: Vajda János in 1602, 1604; Vajda Péter in 1627, 1635, 1648, 1655; Vajda Mihály, Péter’s young son, in 1635. All of them were regular Székelys, not nobles and there was another twist: for long periods of times they disappear, only to show up again; there’s no Vajda mentioned in 1614, nor after 1655, such as 1674 or 1679 (still, they move to Bölön from Tordátfalva in early 1680s). I have only one possible solution for this: they were likely regular court soldiers at the princes’ court with long absences – including families – from home. Quite possibly this service led to the acquisition of the noble title sometimes between 1655 and 1683 (and may, just may, be at the origin of the name Vajda: the official title of the governor of Transylvania under the Hungarian kingdom was ‘vajda’ and people serving them often inherited the title as their family name). So, I have my work carved out to figure out when and how that – the acquisition of the name and noble title – really happened 😉 . Going further back in time is quite unlikely, given the location of the original home base of the family and the noble status acquired quite late in the process – but I will certainly keep trying; you never know which royal or princely decree might mention them in one context or the other.

In summary, it was a fascinating journey. I have now 15 generations of Vajda documented, spanning the whole history of the independent Transylvanian state, the Austrian-Hungarian empire as well as that of the Unitarian faith: Vajda János, mentioned in 1602 as a grown up soldier, is likely the first who was baptized in the Unitarian faith, only formed during the 1570s – and at the base of the first ever declaration of religious freedom in the world. My forefathers served as soldiers under all the great princes of Transylvania – the Báthory rulers (who, when Báthory István was elected Polish king, ruled from Tartu, Estonia till Transylvania), Rákóczi princes and, of course, were there in the 30 years war during Transylvania’s golden age under Bethlen Gábor.

I don’t care much about titles or similar things. However, it feels good to dig out the context in which my forefathers were part of something I’m truly proud of – Transylvania and what it contributed to the world: the first declaration of religious freedom ever and the Unitarian faith, maintained throughout 15 generations.

P.S.: If I’m not mistaken, this is my first post about family in English. There’s a start for everything, apparently.

Playing the history detective, part II: historic forensics

Sunday, May 8th, 2011

Many of the ‘lustrák’ were published in a series of books titled ‘Székely historical documents’. Several of these are available digitally so I went one digging through these – with little success. I figured out that there was no Vajda in Bölön before 1650, so they likely moved there between 1650 and 1712. Checking the Vajda and Vayda families in other places, there were quite a few of them scattered around several villages with no obvious connections. The most promising path was the Vayda family in Közép-Ajta, very close to Bölön. Were they my forefathers? Can I link them to my known and confirmed forefathers?

I couldn’t. I was speculating.

The project was stuck for a while until I managed to get hold of the last two books in the aforementioned series: I had to order these as physical copies, as no digitized copy was available. After a few weeks of eagerly waiting for the delivery, the books finally arrived – with “lustra” from 1683 and some previously unavailable years.

And the missing link was there, right in the front of my eyes. It’s one of those rare Heureka! moments when something previously intractable suddenly becomes obvious: in a lucky coincidence, in the lustra from 1683, at the Bölön list, there were not only two relevant names listed under the ‘lófö’ (small nobility) section, but there was unexpected extra information:

“Vajda János, Udvarhelyszékröl, Tordátfalváról költözött ide”

(Vajda János, moved here from Tordátfalva, Udvarhelyszék”)

“Vajda István, Udvarhelyszékröl, Tordátfalváról költözött ide”

(Vajda István, moved here from Tordátfalva, Udvarhelyszék”)

Even more interestingly, István was inserted later into the hand-written list, as if he would have shown up exactly during the process of writing down the conscripts.

I was stunned. It was even more significant as the “lustra” of 1680 had still no Vajda in Bölön – so there it was: my family moved to Bölön, sometimes between 1680-1683 (likely the later, judging from István’s status), from Tordátfalva, which, then as now, is just a small Unitarian village tuck away in a valley (it had 21 houses in the 17th century and has about 100 inhabitants today, more details about the village in Hungarian can be found here).

But, is there any trace of Vajda in Tordátfalva? That was the next step in the forensic work.

Playing the history detective, part I: how one thing leads to the next

Sunday, May 8th, 2011

It is just funny how one thing sometimes leads to another, seemingly unrelated thing. About two months ago there was a burglary at our house in Transylvania; nothing valuable was stolen (at least not from us, our tenant was less lucky), but the perpetrators (caught in the meantime) left such a mess, that I had to go home to fix things.

And here all began.

In the process of sorting through papers that I never knew existed, I found the birth certificates of the grandparents of my grandparents, going back all the way to the first part of the 19th century. It was a tipping point: suddenly, I felt an urge to find out more about my family’s history, especially about the paternal line. For sure, I had some info available: I knew they hailed from Bölön, once the largest settlement in Szeklerland; I also knew they acquired a noble title at some point; and now I had the lineage going back six generations. But that was about it – the rest was a big unknown.

So I set out to find out more.

As context, it’s useful to spend a few words on Szeklers (or Székelys, in Hungarian). This particular group of Hungarians living in the mountainous region of southeast Transylvania – some claim that they were actually descendants of Attila’s Huns – played a very specific role in the history of Hungary and later Transylvania. They were always organized based on egalitarian principles, unlike the rest of the country; they kept their personal liberty and were exempt from paying tax – in return for serving as soldiers whenever required. This way, the kings of Hungary and later the princes of Transylvania had at their disposal a regular army that was well trained and easy to mobilize on short notice.

Due to this specific setup, the kings and princes made sure that the male population was regularly counted and listed by name in a so-called “lustra” (conscript list) that contained valuable information on the population of each village and is a great source for genealogical research. Church accounts of births, marriages and burials are of course more detailed, but unfortunately only stretch back till the early 18th century.

Googling around quickly revealed that there was a noble Vajda family in Bölön in 1712, but not yet in 1614. I also came across the Transylvanian Genealogical Society; its president János Kocs provided valuable insights based on the Unitarian Church records in Bölön and eventually provided me with the complete record – in digital form – stretching back to 1735. There it was – my father lineage clearly traceable all the way back to one of the three possible fore-fathers whose deaths are recorded after 1739.

In addition, the church records also made clear that in the early part of the 18th century there were very few Vajdas in Bölön, which made it likely that they moved there only shortly before – but where from and when? And, so to speak, ‘was there life before Bölön’?

Karácsonyi készülödés

Saturday, December 11th, 2010

Karácsonyi mézeskalácsot sütöttek a pékek, íme a bizonyíték.

Készül a massza

Készül a massza


Szaggatjuk a tésztát

Szaggatjuk a tésztát


Munkában

Munkában


A kiskukta is fotózott

A kiskukta is fotózott

Üni és az ürutazás

Saturday, December 11th, 2010

(közjáték két részben)

Elsö rész
Szereplök: Üni, András, nyakat is védö “ürhajós” sapka
Helyszín és idöpont: otthon, reggel, oviba készülve

Üni: Api, ez milyen sapka?
András: Ürhajós sapka
Üni: Mi az az ürhajós?
András: Az ürhajós nagyon magason repül, sokkal magasabban mint a repülö; ott nagyon hideg van, azért van ilyen sapkája
Üni: Értem. Én is szeretek repülni!

Második rész
Szereplök: Üni, András, a hold és az Esthajnalcsillag
Helyszín és idöpont: óvoda elött, délután, hazafelé

Üni: Api nézd, a hold!
András: Valóban, mellette az Esthajnalcsillag

(beülnek az autóba, Üni forgolódva szemmel tartja a holdat)

Üni: Api, a hold követ minket!
András: Nem követ, csak olyan messze van, hogy mindenhonnan látszik
Üni: Menjünk közelebb, nézzük meg!
András: Nem tudunk, Manó, olyan magason van, hogy csak az ürhajósok tudnak oda menni
Üni: Nekem van ürhajós sapkám!

(csend, majd függöny)

Üni elsö virtuális tárlata

Sunday, June 13th, 2010

A tavaszi ünnepség alkalmával lefotóztam az Üni óvodában kiállított képeit – az elsö virtuális kiállítás céljából. Nos, itt van 🙂
Az elsö kettö nincs datálva:

Pipacsok

Pipacsok 🙂

Bokor?

Bokor?

Innen már idörendi sorrendben következnek a müvek:

A müvész szerint: Pillangók

A müvész szerint: Pillangók

A kék periódusból

A kék periódusból

Kompozició

Kompozició

Bokor, második kiadás

Bokor, második kiadás

Végül íme a remekmü. Az óvonök szerint teljesen egyedül készítette és a feladat valóban virág festése volt.

Virág

Virág

Itt a nyár, éljen a sport :-)

Wednesday, June 9th, 2010

Megjött északon is a nyár és Üni úgy döntött, hogy ideje elkezdeni egyedül biciklizni. Meg is igértük neki, hogy most már kap ‘igazi’ biciklit is, már nagyon várja 🙂

Más téren is ügyeskedik, például:

Üni elsö éve az óvodában

Tuesday, June 1st, 2010

Lassan a végéhez közeledik az elsö óvodai év is; mint a tavaszi ünnepségen kiderült, az év folyamán az óvonök fotozgatták az apróságokat. Íme pár kép melyen Üni is rajta van.

Szülinapi prinsessa

Szülinapi prinsessa

Három manó, két élethelyzet 🙂

Jaj de jó, hull a hó

Jaj de jó, hull a hó

Egymást bátorítva könnyebb :-)

Egymást bátorítva könnyebb 🙂

Mindig is tudtuk, hogy Üni imád festeni, íme a mester, az alkotás hevében:

Talán fa lesz?

Talán fa lesz?

Jó vagyok, ugye?

Jó vagyok, ugye?

Itt is alkotott, a karácsonyi ünnepségre készültek.

Ezt már otthon begyakorolta

Ezt már otthon begyakorolta

Így néz ki a nagy csapat:

A csapat, baloldalt a balerina

A csapat, baloldalt a balerina

Mit akarnak itt most?

Mit akarnak itt most?

Álarcosbál

Álarcosbál

Végül három portré:

Figyelj, megmutatom

Figyelj, megmutatom

Kint

Kint

Bent

Bent

Üni, a zongoramüvész

Saturday, May 8th, 2010

A szomszéd kislány születésnapján Üni felfedezte a zongorát. Nem is volt rest, elöbb fergeteges négykezest játszottak az ünnepelt hugával (Idával, civilben Üni óvodatársa), valahogy így:

majd Üni szólózott egyet. A végén Ida is becsatlakozott, felgyorsítandó a tempót 😉

Üni, a gomba

Wednesday, April 28th, 2010

Álarcosbál (illetve álarcos nap) van ma az óvodában és Gryllus Vilmos Maszkabál címü albumának a videójából inspirálodva Üninek gombajelmezt készítettek a szülei (többnyire Andi, de én is besegítettem 😉 ).

Íme az eredmény:

Pöttyös kalapban gyönyörü az élet...

Pöttyös kalapban gyönyörü az élet...

Hátulról is :-)

Hátulról is 🙂

Üni és Einstein

Sunday, April 11th, 2010

Azt hiszem nincs szükség kommentárra 😉 .

Einstein után szabadon

Einstein után szabadon

Üni felolvasást tart

Friday, March 26th, 2010

Az utóbbi idöben Üni nagyon megkedvelte a mondókákat, verseket, egy csomót kivülröl tud. A minap meggyöztem, hogy a kamerának is mondja el, meg is tette, de ragaszkodott hozzá, hogy a könyv – a megfelelö helyre kinyítva – elötte legyen. Figyelmesen megnézve látszik, hogy megvárja amig a rendezö (én) int neki, akkor kezdi. A végén már rohan megnézni az eredményt 😉 .

Üni és az absztrakt festészet

Thursday, January 28th, 2010

Üni egyik kedvenc rajztémája a kéz. Többször is próbálkozott körberajzolni a kezünket, illetve a sajátját, többnyire nem sok sikerrel. Ma azzal próbálkoztunk, hogy körbesatírozzuk a kezemet, de ez sem járt sokkal több sikerrel.

Viszont az ötlet megmozgathatta Üni fantáziáját, mert az alábbi rajzot aztán teljesen egyedül produkálta és azzal adta át nekem, hogy ez ‘A kéz’:

Így rajzolta le Üni a kezet

Így rajzolta le Üni a kezet

Mitagadás, nemigen értettem 🙂 . Viszont Üni szépen elmagyarázta, sorra mutogatva az ujjakat. Ledöbbentem, mert úgy magyarázta el, ahogy az alábbi képen bejelöltem:

... így magyarázta el, hogy hol a kéz

... így magyarázta el, hogy hol a kéz

Egyértelmü, ugye? 😉

Pont, pont, vesszöcske…

Tuesday, December 8th, 2009

Üni nagyon megkedvelte a török basa rajzolást, söt már maga is próbálkozik. Vajda Ünige Anna az alkotás hevében:

A végeredmény:

Üni basái

Üni basái

Apák napja

Saturday, November 7th, 2009

Errefelé most hétvégén ünneplik az apák napját. Üni igencsak rendes lánynak bizonyult, két ajándékot is kaptam töle: egyet az óvodában készítettek az óvonökkel, egyet meg itthon mesterkedtek Andival.
Az óvodai ajándék itt látható:

Üni ajándéka az óvodából

Üni ajándéka az ovódából


A szarvas feje az Üni lábának a lenyomata, a szarvai meg a kezei. Igazán ötletes kis ajándék és személyes is, még a pötömök is közre tudnak müködni. Elöbb nem értettük miért siet annyira haza az óvodából (máskor fél órán át is bóklászik azon az 5 perces távon…), de aztán itthon kiderült a sietség igazi oka: alig bírta megvárni, hogy levegyük a kinti ruhát már hozta is, a kezembe nyomta, majd kibújt a böréböl mikor látta, hogy örvendek neki 😉 .

Az itthonihoz azt hiszem nem kell kommentár, az infrastruktúra és müvezetés az Andi érdeme, a többi az Ünié.

Itthoni ajándék

Itthoni ajándék

Kár, hogy évente csak egyszer van apák napja 🙁 .

Ida! Kato … hamm!

Sunday, October 4th, 2009

A szomszéd kislány 3 hónappal fiatalabb Üninél, de nagyjából egyszerre kezdték az ovit és ugyanabba az óvodába járnak. Már régröl – a játszótérröl – ismerik egymást, de az óvoda kezdete óta Ida (így hívják a kislányt) sportot üzött abból, hogy elszedte Ünitöl a játékokat, homokot szórt rá, megpróbálta leszedni a sapkáját stb – amúgy nem csak Üni volt a kiszemelt áldozat, hanem ezt tette más gyerekekkel – nagyobbakkal – is.
Történt azonban, hogy egy szép napon az óvodában azzal próbálkozott, hogy a saját ujját dugta az Üni szájába. Az eredmény várható volt: Üni úgy ráharapott, hogy az Ida üvöltése által riasztott óvonöknek közelharcot kellett vívniuk az ujj felszabadításáért. Üninek persze elmondták, mi is elmagyaráztuk, hogy ez nem szép dolog, de Ida is megkapta a maga leckéjét, ‘ne nyúlj a más szájába, mert te jársz porul’ formában (az óvonöktöl).
Nem tudjuk, hogy ezen az eseten tanult-e Ida vagy sem, de azóta elmaradt az Üni ‘molesztálása’. Eltelt már pár hét, azonban a mi kedves lányunk azóta is büszkén ismételgeti, a szülöi intelmek ellenére, hogy ‘Ida! Kato! Hamm!’ (mutatja is – biztos mély nyomokat hagyott benne a ´siker’). Szabad fordításban: Ida! Ide süss! Hamm!
A barátság amúgy helyreállt, nagy haverek lettek (maradtak) 🙂 .

Üni elsö hete az óvodában

Sunday, September 6th, 2009

A múlt hét – pontosabban hétfötöl péntekig – volt Üni elsö hete az óvodában, úgy, hogy egész nap ott maradt (ott is aludt). Reggel én vittem, délután Andi hozta, kivéve pénteken.

Pár alapelvet végig betartott Üni:
– reggel lelkesen indult óviba
– mikor reggel elmentem, sírt
– reggeli kását nem evett
– délután nem akart hazamenni
– délben csak 1 órát aludt (a rendes “norma” 1,5-2 óra)

A délutáni viselkedése viszont érdekes módon alakult: elsö nap végig az Andi közelében kellett lennie, de második nap pár órán át nem volt hajlandó egyikünkkel sem szóba állni. Harmadik nap már vidámabb volt, péntekre már a “régi” Üni volt teljesen. Állítólag a napközi sírás mennyisége is folyamatosan csökkent.

Lényegesen megnött viszont a beszélökedve. Felbukkantak a finn szavak (“kakku”, “heippa”, “kala” stb), de magyarul is igencsak megeredt a nyelve: anya/apa/nem és társaik mellé jött a ‘tej’, ‘autó’, ‘gól’ is, most már nemcsak egyszer, hanem többször is.

Izgalmas lesz látni a hétvége után miként folytatódik a kaland…

Hétfö reggeli jelentés: a helyzet változatlan. Lelkes indulás, érkezésnél egy kis sírás-rívás.