Egy influenza margójára

November 19th, 2009

Szombat: reggel Üni lázasan ébredt, elég hamar kiderült, hogy influenzás, reméltük nem “malac”-influenza. Délelõtt beautóztunk vele az ügyeletre, 1 óra után sorra kerültünk, megnyugtattak, hogy vírusos eredetû, de hogy milyen, azt már nem tudtuk meg, mert nem tesztelik. Reggel óta legalább 10 gyanús influenza esetet regisztráltak, így eldöntetett: H1N1 járvány van nálunk is, amit úgy kezelnek, mint bármilyen megszokott influenzát. Kissé értetlenül állunk a válasz elõtt, de az eröltetés nem törné meg a következetes orvost, így nem is próbálkozunk tovább. Ha a gyerek rosszabbul van, légzési nehézségei vannak, vigyük be a korházba. Megnyugtató… Gyors keresés, magánrendelõ elõkerítése, kiderül õk végeznek tesztet, pénzért bármilyet :-), de legalább egy órás sor van náluk is. Eldöntjük, nem nyúzzuk tovább Ünit lázasan, várunk. Otthon Üni többszörös Panadol-kúp akciónkat szabotálja,  pár perc múlva mindegyik kúp a pelenkában landol, így délután még mindig magas láza van. Estére a beimádkozott kúp hatására ugyan csökken a láza, de rövid idõ múlva megint a negyvenhez közelít. Bevetjük a Panadol-Burana párost, éjjel 2-3 óranként ellenõrzés, a helyzet ugyanaz, magas láz. Éjjel 2 óra magaslatában megtudjuk a sürgõsségtõl amit már mi is sejtettünk: semmi értelme magas lázzal bemenni, illetve elmagyarázzák mit is jelent pontosan a nehéz légzés. Hát igen, nem vagyunk hozzászokva a beteg gyerekhez. Ezt követõen a lázmérés légzésszamolással társul, nem is olyan egyszerû, de legalább normális.
Vasárnap: még mindig magas a láz, légzés normális, megnyugszunk, Üni a helyzethez képest aktív, mi ki vagyunk nyúlva. A Panadol-Burana páros még mindig toppon van.
Hétfõ: újabb ellenõrzõs éjszaka után további lázas nap, de már csökkenõben van, reménykedünk, hogy másnapra már láz se lesz, talán még a nyaralást (szombati indulással) sem kell lemondani. Délutánra már egész jól van, kezdi unni a bentlétet, a Maszkabál túlságosan is felértékelõdik és még egy adag pogácsa elkészítésére is beáll kiskuktának (képek hamarosan). Éjjel már mi is alszunk, csak 1-2 lázmérést tartunk, eldöntjük, hogy a Burana nagy kincs :-). Üni máskép gondolja, egyre kevésbé tolerálja a kúpokat, nem csoda…
Kedd: reggeli felmérés után András elrepül Götteborgba. Üni csak enyhén lázas, de valahogy túl nyügös, gyanakszom a fülére is. Aztán 10 óra körül kezd elbágyadni, mindennemû folyadékot elutasít es hirtelen nagyon kába-elalvós fázisba kerül. Gyors telefonálás a rendelõbe idõpontért, Üni egyre bágyadtabb, amikor meghallják mi a helyzet, azt tanácsolják, hogy azonnal hívjam a mentõt és semmiképp se hagyjam elaludni, közben koppan le a szeme. Mentõ kb. 10 perc alatt megjön, addig Ünit próbálom ébren tartani, csukódnak le a szemei, sikerül beleerõszakolnom 2 kanál vizet is. Talán ettõl, de mintha javulna a helyzet, de továbbra is kába. A mentõsöket üvöltve üdvözli, rögtön meg is nyugodtak, hogy a légzéssel nincs gond :-). A bágyadtság oka ismeretlen, lázas, de nem vészesen, ez nem indokolja. Ellátásra szerencsére már nincs szükség, ha esetleg ismétlõdik vagy eszméletét veszti, újra hívnom kell õket (szerencsére nem ismétlõdik). Elmenõben Üni még összeszedi az orvosok dolgait (nehogy már visszajöjjenek), láthatóan jobban van, csak megviselték a történtek. András épp landolt G-ban, de a reptérrõl már nem jutott ki, a következõ géppel repült is vissza. Hamarosan eljutunk a rendelõhöz is (a mentõs eset következtében hihetetlenül gyorsan kaptunk idõpontot), addigra Üni már annyira virgonc, hogy alig birom leszedni az orvos mérlegérõl, majd célba veszi a vizsgáló ágyat is. A fülvizsgálatot szó nélkül türi, amint sejtettük az influenzától begyulladt az egyik füle. Jöhet az antibiotikum.
Szerda: láz még mindig van és az antibiotikumtól már hasmenés is. Antibiotikumot leváltjuk. Nyaralásról végleg lemondunk, már nem is hiányzik, jo nekünk a sötét-ködös-nedves Finnország, ahol közel a rendelõ.
Csütörtök: András átveszi a helyem otthon, közben õt is kerülgeti az influenza napok óta (végül sikerült leverni), én dolgozom, Üni még lázas, de már nem olyan vészes, viszont irdatlanul taknyol. Arra gondolunk, mégis jó lenne, ha a “malac”-influenza lett volna, legalább imunis lesz Üni, persze nem tudjuk mi az.
Péntek: hurrá, elsõ láz nélküli nap, reggel még enyhe hõemelkedés, de azt követõen minden rendben, a taknyolás is enyhült, megúsztuk. Üni egyre rosszabbul viseli a bezártságot, már egy játék sem köti le, a rajzolás is csak pár percig, Maszkabál még menõ, mi már nagyon unjuk és ezúttal az elveinket is elvetjük, nézzen a gyermek mesét, ha akar, naponta többször is.
Szombat: még szobafogság, biztos ami biztos, de jól sejtettük- Üni kiheverte az influenzát.
Hétfõ reggel végre óvodába is mehetett Annipanni, igazából szaladt az oviba 🙂 és egész nap egy nagy vigyor volt a gyermek, már nagyon hiányolhatta. Biztos ami biztos, kedden megkapta a H1N1 oltást is, mindenképp beadattuk volna. Szerencsére eddig megúszta mellékhatások nélkül.

Teeeej!

October 26th, 2009

Tegnapi párbeszéd András és Ünige között:
“Üni, édesapa elutazik pár napra. Mit hozzon neked Lengyelországból?
Teeej!
De tejet itt is lehet kapni a boltban. Valami mást?
Teeej!”
Ez ebben a formában elhangzott párszor, Üni mindvégig nagyon határozottan kitartott a tej mellett.

Aztán, ma reggel a lista bõvült: tej és pipö (azaz cipõ). Megszólaltak a nõi gének :-).

AiraHanna, AiraHanna, AiraHanna

September 23rd, 2009

Ez a legújabb sláger nálunk, az óvonõk neve 🙂 . És ezt egész este hallgattuk, rendületlenül. Eddig csak Airat emlegette Üni, õ a nagy kedvenc, de tegnaptól Hanna is felkerült a kedvencek listájára.
Végül is, Üni “betört” és nagyon megkedvelte az óvodát. Reggelente már nem sír, berohan a szobákba, Andrásnak csak távolból int egy gyors “pá-pá”-t, s azzal el van intézve. Délután nekem még kijár egy pár másodperces könny nélküli nyafogás -a viszontlátás örömére ; -) – és aztán rohan tovább játszani. Szóval, alakulnak a dolgok, s ennek mi örülünk a legjobban 🙂 . Igaz, folyamatosan Aira után rohangál (õt elsõ perctõl kezdve nagyon kedvelte), de gondolom ez is enyhül majd idõvel. Aira foglalkozott vele többet beszoktatáskor és õ volt családlátogatáson is az elején, innen is a nagy ragaszkodás. Persze családlátogatáskor szépen kirakta õt, mikor már megunta a bulit: eleinte mindent bemutatott neki, megmutatta mit tud, aztán mikor elege lett a nagy látogatásból, elkérte a szemüvegét, betette a tartóba, azt a táskájába, behozta a cipõjét és az ölébe rakta, azzal, hogy mehet. Úgy tûnik, nem az apja diplomáciai érzékét örökölte 😉 .
Nem tudom mennyit ért finnül, de a szókincse megugrott az elmúlt három hétben: kakku (homoksüti), kala (hal), kukka (virág), vaippa (pelenka), heippa (szia), näin (így) már simán megy. Az elsõ kétszavas mondatát is az oviban sütötte el elsõ nap: hyvä kakku. Azóta nem is produkált ilyet semmilyen nyelven. Otthon azért minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a finn ne vegye át az anyanyelv helyét, bár annak örülök, hogy már kiskorában megtanul két nyelvet. Persze az óvodában meg hangoztatja a mama, tatát (nagyszülõkre utalva), még véletlenül sem bennünket emleget. De ez nem is számít, a lényeg az, hogy jól érezze magát.
Én meg szépen visszaszoktam a munkába, bár Üni még mindig nagyon hiányzik napközben (gyanítom, hogy ez idõvel sem enyhül) és folyamatosan úgy érzem, hogy semmire sincs idõm. Ez sajnos nemcsak érzés, hanem tény. Hát, ahogy a finnek mondják: Tervetuloa takaisin! 🙂

Festômûvész

September 12th, 2009

Üni legújabb kedvenc szórakozása a festés, az óvodában és itthon is szívesen mûveli. No, nem kell nagy alkotásokban gondolkodni, bár stílusában eddig következetes: egyértelmûen az absztrakt mûvészeteknek hódol.

Az alkotás hevében (itt még hosszú hajjal)

Az alkotás hevében (itt még hosszú hajjal)

Ráadasként meg néhány kép:

Önálló öltözködés ;-)

Önálló öltözködés 😉

Meditálnak

Meditálnak

Cipômánia…öröklôdik?

July 24th, 2009

Ha igen, nálunk korán kezdôdik. Manapság a kisasszony egyik kedvenc szórakozása, hogy felveszi a papucsomat es járni probál benne, több-kevesebb sikerrel. Magassarkú cipôk fedezékbe!!! 🙂

A méret majdnem jó

A méret majdnem jó

Végre egy jó papucs :-)

Végre egy kényelmes papucs 🙂

Jaj, de élvezem én a strandot…

July 19th, 2009

Kihasználva a rövid skandináv nyár adta lehetôségeket, tegnap kivonultunk strandolni az egyik közeli tóra (ez szerencsére még nem volt algás). Nem volt egy “gatyarothasztó” meleg, de ennek ellenére a tó tele volt gyerkôcökkel, akik minden vacogás ellenére állták a vizet. Üni is; nagyon élvezte a strandot, többet fürdött, mint mi :-), és természetesen az egész napozó hallhatta, ahogyan hangot ad afölötti felháborodásának, hogy gonosz ôsei kituszkolják a vízbôl. Summa summarum, pont úgy viselkedett, mint minden gyermek. Azért a közeljövôben valószínüleg már csak a kerti kismedencében pancsolunk. Már ha valami éghajlati csoda közbe nem szól…

Tankolás fürdés elôtt

Tankolás fürdés elôtt

 

Homokozás

Homokozás

 

Átszellemült pancsolás

Átszellemült pancsolás

Üni beindult

April 29th, 2009

Tulajdonképpen már Húsvét elôtt egy héttel elkezdett önállóan lépegetni, de egy ideig még szükség volt kapaszkodóként az egyik ujjunkra. Aztán múlt héten eldöntötte, hogy 6 hónap mászás után ideje Homo sapiens módjára közlekedni hosszabb távon is 🙂 . Próbáltam fotózni az akciót, de csak elsuhanó árnyakat sikerült lencsevégre kapni. Az emúlt hét egyik tanulsága számomra: mennyivel nehezebb egy járó gyermeket öltöztetni!!!!

TT koncert Párizsban

April 29th, 2009

Márciusban Tina Turner Párizsban (is) koncertezett, hát felpakoltunk mi is kicsit-nagyot és délre utaztunk. Persze nem lett volna teljes a buli, ha valamikor február folyamán nem tudtam volna meg, hogy az öreghölgynek beiktattak egy helsinki megállót is (2 koncerttel!). Akkor már nem mondtuk le a jól megszervezett utat és nem is bántuk meg. Már András is beszámolt a kiruccanásról ( http://a-vajda.eu/blog/?cat=3 ), így én inkább csak a  koncertrôl szólok: JÓ volt 🙂 . Nem is, REMEK, túlzás nélkül. Szerintem annak is élmény lehetett, aki nem rajong különösebben Turnerért. 70 éves kora ellenére végigtáncolta a show-t, még mindig egy energiabomba az a nô. Már az is jó volt, hogy mindenki táncolt. Hiába, a franciákban több élet pezseg, mint az északiakban. És valószínüleg nem ô volt a legidôsebb a sportcsarnokban; kissé szürreálisan hatott, hogy a mellettem ülô két hölgy, akik túl voltak a hatvanon végig buliztak, éppúgy mint a pár sorral odébb ülô 14-15 éves kissrác, meg a sok huszon-, harminc-, negyven-, ötvenéves. Megérte… Sajnos csak telefonnal fotóztam, de a lényeg azért ott van 🙂 .

Koncert közben

Koncert közben

Nutbush City Limit

Nutbush City Limit

Ami Ünigét illeti, ô nagyon élvezte a párizsi zsongást, hogy rámosolyogtak, integettek neki az utcán is, a pincérek udvaroltak neki. Még jobban megnyílt, aminek következtében itthon napokig mindenkinek integetett séta közben. Sajnos visszajelzés hiányában ezt a mûsorszámot hamar levette a repertoárról.

Maszatka

Maszatka

Takarítás

February 19th, 2009

Mostanában nálunk mindenki kiveszi a részét a takarításból. A legkisebb is…

Mindent leporolunk

Mindent leporolunk

Jöhet a porszívózás

Jöhet a porszívózás

Teszteljük az új felmosót

Teszteljük az új felmosót

Hamarosan más dolgom nem is marad, mint a szófáról felügyelni a munkálatokat (és eltakarítani a romokat) 😉 .

Kapuzárási pánik

February 6th, 2009

Ez az, amit nem ismertünk… eddig. Ünit ugyanis egyaltalán nem érdekelte a lépcsô, a legalsó lépcsôfokra fel-lemászott, de tovább már nem találta izgalmasnak. Aztán két nappal ezelôtt bevetésre indult, s egymagában meghódította a lépcsôt teljes magasságában. Azóta bizony kapuzárási pánik dúl nálunk is 😉 . 
Közben átesett (legalábbis reméljük) egy fülgyulladáson és egy köhögés-sorozaton, bár a náthája továbbra sem múlt el teljesen. A baj csak az, hogy az antibiotikumtól meg hasmenése lett, most azzal birkózunk.