Kadétok, kutyák

Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák


Ez volt a második könyv amit Llosa-tól olvastam, de úgy gondolom, jobb lett volna ezzel kezdeni. Mindez annak ellenére, hogy az író jól megdolgoztatja az olvasót: az elsõ 100 oldal olvasása közben többször is majdnem abbahagytam és csak azért nem engedtem a csábításnak, mert nem szeretek könyvet abbahagyni (ez esetben végig motoszkálna az agyamban, hogy valamit mégis kihagytam, biztos jó az a könyv, csak késõbb indul be). Nem bántam meg, egy idõ után letehetetlen volt letenni.
A történet egy limai katonaiskola növendékeinek életét mutatja be, annak minden megaláztatásával, brutalitásával és az iskola teljes korruptságával. Maga a könyv is kegyetlen, durva, nyers. A felsõévesek egyetlen célja a kutyák (kezdõk) teljes megalázása, ami már a beavatás rítusával kezdõdik, tobzódik a  naturalista képekben. A kutyák célja pedig a bosszú és a túlélés, a megalázások kivédése és az olykor értelmetlen nevelési rend mellett megtalálni a ‘kiskapukat’. A tisztek persze semmit nem sejtenek a kadétok ‘hálószobai’ életérõl, a szabálysértésekrõl, az éjszakai kilógásokról, az üzletelésekrõl, a Körrõl, sõt az évfolyamok közti ellentétekrõl sem, amíg mindezt ki nem pattantja egy váratlan, bár eléggé elõrelátható dráma. A történtek elõtt midenki értetlenül áll, a kadétok együttérzõen, kissé megviselve, válaszokat keresve. Szembe kellene nézni az igazsággal, rendet teremteni, felelõségre vonni és vállalni a következményeket, amik nem tennének jót sem a fiúk jövõjének, sem pedig a tisztek karrierjének. Sikerül-e mégis kilépni a hazugságból, vállalni tetteiket, azok hiányat vagy jobb továbbra is elsimítani a történteket és minél hamarabb elfelejteni. El lehet felejteni?
A szövegben kavarodnak az idõsíkok, a mesélõk, a nézõpont, sokszor egy oldalon belül is, olykor komoly erõfeszítésbe és több oldalnyi visszalapozásba kerül tisztázni a szereplõt és az idõt. A kadétok közül lassan kirajzolódik néhány jellem: Jaguár, Poéta, Rabszolga, Cava és Boa, a gúnyneveik is érzékeltetik, ki mit képvisel. Sokszor az õ szemükkel látjuk az eseményeket, gondolataikon keresztül pedig a múltjuk, az iskola kerítésein kívüli életük is felelevenedik,  mintahogy kapcsolatuk ugyanahhoz a lányhoz is (számomra jó ideig rejtély volt, ki az a mesélõ/harmadik fiú, aki szerelmes Teresába) .
Több helyen olvastam, hogy a Llosa könyvét Ottlik Iskola a határon-jához hasonlítják. Nem tudom, régen olvastam a könyvet, de emlékeimben az messze nem volt ennyire nyers, nyomasztó.
Összegzésként, tartalmas könyv, jól megírva, nem egy habkönnyû olvasmány, szóval aki ilyesmire vágyik annak nem ajánlom, másként viszont mindenkepp érdemes elolvasni.

Comments are closed.