Archive for March, 2010

Virágvasárnapi boszorkányok

Tuesday, March 30th, 2010
Errefelé az a szokás járja Virágvasárnapkor, hogy a gyerekek boszorkányoknak öltöznek, barkaágakat díszítenek és azokkal jarnak házról-házra, jókívánságokkal köszönteni. Cserébe cukorkát, csokoládét kapnak. Üni napok óta készült, pénteken már “virvon, varvon”-ozva jött haza az oviból, hozva a maga kis ágacskáját. Vasárnap aztán boldogan csoszogott a többi kisboszorkával ajtótól ajtóig összegyûjtve a hónapokig elegendõ cukorkakészletet (melynek elpúsztítása valószínüleg rám vár).
A mi boszorkánk

A mi boszorkánk

Gyülekeznek a kisboszorkák

Gyülekeznek a kisboszorkák

Boszi

Boszi

Vitsa sulle, palkka mulle :-)

Vitsa sulle, palkka mulle 🙂

Síelés

Tuesday, March 30th, 2010
Egyik hetvégén elmentünk sízni. Eredetileg úgy terveztük, hogy András lesiklik, Üni meg én szánkózunk, esetleg váltunk egy idõ után. Ez körülbelöl két lecsúszásig mûködött, minek után Üni gondolt egyet és eldöntötte, hogy õ ugyan szánkózott eleget a télen, inkább sízne. Hát legyen. A domb tetejére még nem allítottuk rá, de a sífutóléceket a lábára adtuk õ pedig boldogan sísétált (túlzás lenne futásnak nevezni). Így aztán egy-kettõre beszereztem neki jövõ télre egy pár sílécet meg egy pár korcsolyát. Biztos ami biztos…
A pálya ördögei :-)

A pálya ördögei 🙂

Anna és Rozi Indiában

Friday, March 26th, 2010

Nem, ez nem az idei nyár terve, hanem Üni fantázia utazgatásainak egyik állomása. Mint minden 2 éves, õ is meg van gyõzõdve arról, hogy India itt van a szomszédban, mint ahogy Budapest is, no meg Pisa és Amerika. Meglátogat minden olyan helyet, ahol András az elmúlt néhány hónapban járt, de azért India a nagy kedvenc. Még az egyik babája is ezt a nevet kapta :-).
És hogy ne unatkozzon, viszi a barátnõket is. Így adódott, hogy egyik este kijelentette, hogy Anna (még mindig leginkább igy hívja magát) és Rozi Indiában voltak.
Kerdeztem: – Mikor?
– Amikor Rozi nálunk volt.
– És mit csináltatok Indiában?
– HOT-DOGOT!
(Aha, honnan a csudából hallott ilyet? Szerintem, én évek óta nem használtam ezt a szót.)

Múlt hétfõn elvittük a kisasszonyt egy közelebbi helyre: a fodrászhoz. Már nem bírtam a hajával: sok van, erõs és hosszú volt. A házi “belefaricskálok-és-addig-vágom-míg-egyenes-nem-lesz” módszer már nem mûködött, szaktudásra szorultunk. Egy hétig készitgettem Ünit az eseményre, nehogy rázendítsen a három oktávra, a fodrásznõ meg fejvesztve meneküljön. Szerencsére a felkészítés eredményes volt, elõbb megilletõdve majd kiváncsian üldögélt az ölemben, míg szép új frizurát varázsoltak a buksijára. A végén megvizsgálta az eredményt és lelkesen mondogatta: tetszik, teszik, tetszik :-).
Kép még nem készült róla…

Kukko puuron…

Friday, March 26th, 2010

Ez tulajdonképpen egy mondóka, amit Üni az óvodában tanult és otthon elõszeretettel elõadja, de kizárólag fürdetés elõtt, a fürdõkádban. Végre sikerült megörökíteni. Nem tudom, hogy az oviban is szerepel-e vele, de amikor az óvónõnek említettem, meglepõdött és nagyon élvezte.