Archive for November, 2009

Egy influenza margójára

Thursday, November 19th, 2009

Szombat: reggel Üni lázasan ébredt, elég hamar kiderült, hogy influenzás, reméltük nem “malac”-influenza. Délelõtt beautóztunk vele az ügyeletre, 1 óra után sorra kerültünk, megnyugtattak, hogy vírusos eredetû, de hogy milyen, azt már nem tudtuk meg, mert nem tesztelik. Reggel óta legalább 10 gyanús influenza esetet regisztráltak, így eldöntetett: H1N1 járvány van nálunk is, amit úgy kezelnek, mint bármilyen megszokott influenzát. Kissé értetlenül állunk a válasz elõtt, de az eröltetés nem törné meg a következetes orvost, így nem is próbálkozunk tovább. Ha a gyerek rosszabbul van, légzési nehézségei vannak, vigyük be a korházba. Megnyugtató… Gyors keresés, magánrendelõ elõkerítése, kiderül õk végeznek tesztet, pénzért bármilyet :-), de legalább egy órás sor van náluk is. Eldöntjük, nem nyúzzuk tovább Ünit lázasan, várunk. Otthon Üni többszörös Panadol-kúp akciónkat szabotálja,  pár perc múlva mindegyik kúp a pelenkában landol, így délután még mindig magas láza van. Estére a beimádkozott kúp hatására ugyan csökken a láza, de rövid idõ múlva megint a negyvenhez közelít. Bevetjük a Panadol-Burana párost, éjjel 2-3 óranként ellenõrzés, a helyzet ugyanaz, magas láz. Éjjel 2 óra magaslatában megtudjuk a sürgõsségtõl amit már mi is sejtettünk: semmi értelme magas lázzal bemenni, illetve elmagyarázzák mit is jelent pontosan a nehéz légzés. Hát igen, nem vagyunk hozzászokva a beteg gyerekhez. Ezt követõen a lázmérés légzésszamolással társul, nem is olyan egyszerû, de legalább normális.
Vasárnap: még mindig magas a láz, légzés normális, megnyugszunk, Üni a helyzethez képest aktív, mi ki vagyunk nyúlva. A Panadol-Burana páros még mindig toppon van.
Hétfõ: újabb ellenõrzõs éjszaka után további lázas nap, de már csökkenõben van, reménykedünk, hogy másnapra már láz se lesz, talán még a nyaralást (szombati indulással) sem kell lemondani. Délutánra már egész jól van, kezdi unni a bentlétet, a Maszkabál túlságosan is felértékelõdik és még egy adag pogácsa elkészítésére is beáll kiskuktának (képek hamarosan). Éjjel már mi is alszunk, csak 1-2 lázmérést tartunk, eldöntjük, hogy a Burana nagy kincs :-). Üni máskép gondolja, egyre kevésbé tolerálja a kúpokat, nem csoda…
Kedd: reggeli felmérés után András elrepül Götteborgba. Üni csak enyhén lázas, de valahogy túl nyügös, gyanakszom a fülére is. Aztán 10 óra körül kezd elbágyadni, mindennemû folyadékot elutasít es hirtelen nagyon kába-elalvós fázisba kerül. Gyors telefonálás a rendelõbe idõpontért, Üni egyre bágyadtabb, amikor meghallják mi a helyzet, azt tanácsolják, hogy azonnal hívjam a mentõt és semmiképp se hagyjam elaludni, közben koppan le a szeme. Mentõ kb. 10 perc alatt megjön, addig Ünit próbálom ébren tartani, csukódnak le a szemei, sikerül beleerõszakolnom 2 kanál vizet is. Talán ettõl, de mintha javulna a helyzet, de továbbra is kába. A mentõsöket üvöltve üdvözli, rögtön meg is nyugodtak, hogy a légzéssel nincs gond :-). A bágyadtság oka ismeretlen, lázas, de nem vészesen, ez nem indokolja. Ellátásra szerencsére már nincs szükség, ha esetleg ismétlõdik vagy eszméletét veszti, újra hívnom kell õket (szerencsére nem ismétlõdik). Elmenõben Üni még összeszedi az orvosok dolgait (nehogy már visszajöjjenek), láthatóan jobban van, csak megviselték a történtek. András épp landolt G-ban, de a reptérrõl már nem jutott ki, a következõ géppel repült is vissza. Hamarosan eljutunk a rendelõhöz is (a mentõs eset következtében hihetetlenül gyorsan kaptunk idõpontot), addigra Üni már annyira virgonc, hogy alig birom leszedni az orvos mérlegérõl, majd célba veszi a vizsgáló ágyat is. A fülvizsgálatot szó nélkül türi, amint sejtettük az influenzától begyulladt az egyik füle. Jöhet az antibiotikum.
Szerda: láz még mindig van és az antibiotikumtól már hasmenés is. Antibiotikumot leváltjuk. Nyaralásról végleg lemondunk, már nem is hiányzik, jo nekünk a sötét-ködös-nedves Finnország, ahol közel a rendelõ.
Csütörtök: András átveszi a helyem otthon, közben õt is kerülgeti az influenza napok óta (végül sikerült leverni), én dolgozom, Üni még lázas, de már nem olyan vészes, viszont irdatlanul taknyol. Arra gondolunk, mégis jó lenne, ha a “malac”-influenza lett volna, legalább imunis lesz Üni, persze nem tudjuk mi az.
Péntek: hurrá, elsõ láz nélküli nap, reggel még enyhe hõemelkedés, de azt követõen minden rendben, a taknyolás is enyhült, megúsztuk. Üni egyre rosszabbul viseli a bezártságot, már egy játék sem köti le, a rajzolás is csak pár percig, Maszkabál még menõ, mi már nagyon unjuk és ezúttal az elveinket is elvetjük, nézzen a gyermek mesét, ha akar, naponta többször is.
Szombat: még szobafogság, biztos ami biztos, de jól sejtettük- Üni kiheverte az influenzát.
Hétfõ reggel végre óvodába is mehetett Annipanni, igazából szaladt az oviba 🙂 és egész nap egy nagy vigyor volt a gyermek, már nagyon hiányolhatta. Biztos ami biztos, kedden megkapta a H1N1 oltást is, mindenképp beadattuk volna. Szerencsére eddig megúszta mellékhatások nélkül.