Archive for January, 2009

1 éves mérleg

Wednesday, January 28th, 2009

Hát igen, Ünige Anna 1 éves lett (igazából már január 7.-én, de krónikus lemaradásban szenvedek ami a bloggolást illeti). Egy évvel ezelôtt hihetetlennek tünt, hogy valaha túlleszünk a kezdeti keserves “nôninemakaró”, szopizási gondokkal fûszerezett idôszakon, most meg már alig birom visszafogni, hogy ne ô írja meg ezt a bejegyzést 🙂 . Visszagondolva az elmúlt 1 évre csak az elsô két hónapot írnám át egy nyugodtabb idoszakká, melyet nem ural az állandó stressz a dekák miatt, a tanácsadókhoz való rohangálás, a védônôvel való hadakozás (ô: tápszerezzem, én: nem fogom) az állandó keresés, hogy hol rontottam el és miért nem megy nekünk zökkenômentesen a világ talán legösztönösebb tette 🙁 . Végül is mindhárman keményen megküzdöttünk azért, hogy Üni gond nélkül és örömmel szopizik még most is, közben meg rengeteget tanultam a saját kárunkból.
Volt szülinapi buli, kettô is: egy közös Rozival és egy itthon a szomszédbeli haverinákkal. Kaptunk egy kis izelítôt a nagy gyermekzsivalyból 🙂 .

Ünige, Rozi és a közös torta (egyik büszkeségem :-) )

Ünige, Rozi és a közös torta (egyik büszkeségem 🙂 )

És hát az 1 éves elszámolás:
1. Súly: 10.75 kg (saccperkb, egy izgô-mozgó sajtkukacot nehéz lemérni)
2. Hossz: 79 cm
3. Fejkörfogat: 47 cm
4. 7 kis cápafog
5. Mozgásügyileg az önálló járás még várat magára; amilyen óvatos és megfontolt egy leányzó, egyhamar nem is kerül sor rá. Még mindig folyton mászik, alig áll le pár percre; bárhová megyünk, ô fel kell térképezze a teljes házat.
6. A szókincse bôvült a nagyszülôkre alkalmazott mama, tata szóval, illetve Andrást következetesen atta-nak, engem pedig ajja-nak szólít (jól lerövidítette az édesapát, édesanyát). A ké (kép), tá (tányér), ha (haj) és társaik teljesen elmaradtak.
7. Meglepôen sok szót, kifejezést ért; épp tegnap számoltunk össze kb. 35 megértett, ismert szót (döntôen játékok, testrészek amiket mutogat is, felszólítások). Ilyen téren naponta meglepetéssel szolgál, legújabban mindent számbavesz, rámutat és nagyokat ööö-get hozzá. Áá, nem is dagadozik anyai lelkem :-).
8. És amiért nagyon hálásak vagyunk Andrással: kb 320 átaludt éjszaka (tulajdonképpen csecsemôkorban is mi vertük fel az evés miatt, háborgott is rendesen érte 🙂 ).

2 naposan

2 naposan

1 évesen

1 évesen

Kiskuktám

Wednesday, January 21st, 2009
Melyik gomb indítja?

Melyik gomb indítja?

Kipakolok a felsô polcról is

Kipakolok a felsô polcról is

Karácsonyi visszatekintô…

Sunday, January 18th, 2009
Az ünnepeket otthon, pontosabban anyuéknál töltöttük több éves kimaradás után. Jó volt, sor került néhány rokon- és barát-látogatásra, Üni is nagyon élvezte. Lelkesedését még az sem törte meg, hogy leggyakrabban mégis csak az orvost látogattuk, erôssen rontva ezzel az egy évre jutó betegségek átlagát. Karácsony környékén allergiás lett, ami nagy piros foltok formájában nyilvánult meg, rohantunk Nagyváradra a sürgôsségre, gyerekorvost amúgy sem ismertünk és tartottunk attól is, hogy valami gyerekbetegség van kialakulóban. Szerencsére azt megúsztuk. Szilveszterre is tartogatott meglepetést, megvárta amíg kedves szülei kibulizták magukat, aztán bevetett egy fél éjszakás, irdatlan mennyiségû hányás-sorozatot. Sürgôsségre már nem rohantunk, de jobb híján Jorviba tefonáltunk tanácsért. Reggel még berohant András es apu Váradra gyógyszerért, de mint kiderült teljesen fölöslegesen, mert Üni amúgy sem volt hajlandó azt meginni és szerencsére jobban is lett. Így teltek az ünnepek…
A Karácsonynak sikere volt Üninél, bár nem tudom mennyit fogott fel belôle, de a karácsonyfát lelkesen megtapsolta, a mi Mennybôl az angyal elôadásunkat is (szegény nagyszülôk lelkesen gyakorolták elôtte, kiestek a formából egy év alatt 🙂 ), az új játékok is kéz alá kerültek. Sajnos a Betlehemesekrôl lemaradt, de majd jövôre. De összességében a legnagyobb sikerük végig a nagyszülôknek volt, minden reggel kereste, bekiáltotta a hálóba ôket és sokkal szívesebben játszott velük. A rajongó tábora tovább bôvült, mindenkire rávillantotta a kék szemeit és ha ez nem váltotta ki a várt eredményt, akkor nagyokat visibált, rikkantott, incselkedett (csak egy utcával odébb hallottuk a száját).
Az Üni karácsonyi ajandéka pedig az volt, hogy végre felállt, elôbb a nagykádban, azóta mindenhol. Pár másodpercig már egyedül is megáll, de csak addig, amíg rá nem döbben, hogy nem kapaszkodik és megszakad a varázslat.
Karácsonykor nagymamával

Karácsonykor nagymamával

Taligával már sétálni is tudok :-)

Taligával már sétálni is tudok 🙂