Archive for the ‘Könyvek’ Category

Alessandro Baricco: Selyem

Saturday, May 8th, 2010

Több helyen is hallottam, olvastam, hogy mennyire jó könyv Alessandro Baricco Selyem cimû regénye, így sokat vártam tõle. Aztán, amikor megkaptam a vékonyka könyvet, a maga 98 oldalával elgondolkodtam  mit tudhat ez a köynv. Sok mindent: szerelemrõl, vágyódásról, elérhe-tetlenrõl mesélni gyönyörûen, méz és máz, érzelgõsség nélkül, tiszta nyelvezettel, leheletfinoman, mint a selyem.
Hervé Joncour 32 éves volt és selyemhernyókkal kereskedett, minden évben bejárva a fél világot elment Japánba, hogy selyemhernyó-petéket vegyen és azt eladja szülõvárosában, Lavilledieu-ben. És valami másért, egy nõért, az elérhetetlenért.
“- Még a hangját sem hallottam soha.
Majd rövid idõ múlva:
– Különös fájdalom.
Halkan.
-Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.”
A “Selyem” errõl szól, nem Joncour életérõl, nem az utazásokról, nem a selyemrõl. Pedig a szerelem mellette van, tiszta, mély, mindent odaadó szerelem. Csak idö kell ahhoz, hogy erre rádöbbenjen az ember.
“Idõnkint, szeles napokon, lement a tóig, s órákig nézte, mert úgy tûnt, a vizen alig észrevehetõ, megmagyarázhatatlan látványban van része, magát az életét látja.”
Számomra az elmúlt évek egyik legszebb olvasmánya volt, hetekig, hónapokig szerettem volna még olvasni, magával sodort, nagyon megszerettem ezt a könyvet.Talán ez az egyik hibája, hogy túl rövid, pedig ez így van jól, így kerek.

Kadétok, kutyák

Sunday, April 25th, 2010

Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák


Ez volt a második könyv amit Llosa-tól olvastam, de úgy gondolom, jobb lett volna ezzel kezdeni. Mindez annak ellenére, hogy az író jól megdolgoztatja az olvasót: az elsõ 100 oldal olvasása közben többször is majdnem abbahagytam és csak azért nem engedtem a csábításnak, mert nem szeretek könyvet abbahagyni (ez esetben végig motoszkálna az agyamban, hogy valamit mégis kihagytam, biztos jó az a könyv, csak késõbb indul be). Nem bántam meg, egy idõ után letehetetlen volt letenni.
A történet egy limai katonaiskola növendékeinek életét mutatja be, annak minden megaláztatásával, brutalitásával és az iskola teljes korruptságával. Maga a könyv is kegyetlen, durva, nyers. A felsõévesek egyetlen célja a kutyák (kezdõk) teljes megalázása, ami már a beavatás rítusával kezdõdik, tobzódik a  naturalista képekben. A kutyák célja pedig a bosszú és a túlélés, a megalázások kivédése és az olykor értelmetlen nevelési rend mellett megtalálni a ‘kiskapukat’. A tisztek persze semmit nem sejtenek a kadétok ‘hálószobai’ életérõl, a szabálysértésekrõl, az éjszakai kilógásokról, az üzletelésekrõl, a Körrõl, sõt az évfolyamok közti ellentétekrõl sem, amíg mindezt ki nem pattantja egy váratlan, bár eléggé elõrelátható dráma. A történtek elõtt midenki értetlenül áll, a kadétok együttérzõen, kissé megviselve, válaszokat keresve. Szembe kellene nézni az igazsággal, rendet teremteni, felelõségre vonni és vállalni a következményeket, amik nem tennének jót sem a fiúk jövõjének, sem pedig a tisztek karrierjének. Sikerül-e mégis kilépni a hazugságból, vállalni tetteiket, azok hiányat vagy jobb továbbra is elsimítani a történteket és minél hamarabb elfelejteni. El lehet felejteni?
A szövegben kavarodnak az idõsíkok, a mesélõk, a nézõpont, sokszor egy oldalon belül is, olykor komoly erõfeszítésbe és több oldalnyi visszalapozásba kerül tisztázni a szereplõt és az idõt. A kadétok közül lassan kirajzolódik néhány jellem: Jaguár, Poéta, Rabszolga, Cava és Boa, a gúnyneveik is érzékeltetik, ki mit képvisel. Sokszor az õ szemükkel látjuk az eseményeket, gondolataikon keresztül pedig a múltjuk, az iskola kerítésein kívüli életük is felelevenedik,  mintahogy kapcsolatuk ugyanahhoz a lányhoz is (számomra jó ideig rejtély volt, ki az a mesélõ/harmadik fiú, aki szerelmes Teresába) .
Több helyen olvastam, hogy a Llosa könyvét Ottlik Iskola a határon-jához hasonlítják. Nem tudom, régen olvastam a könyvet, de emlékeimben az messze nem volt ennyire nyers, nyomasztó.
Összegzésként, tartalmas könyv, jól megírva, nem egy habkönnyû olvasmány, szóval aki ilyesmire vágyik annak nem ajánlom, másként viszont mindenkepp érdemes elolvasni.