Archive for the ‘Ünige’ Category

Krétai villanások

Tuesday, June 22nd, 2010

Többszörösen meghiúsult próbálkozás után májusban végre sikerült egy hetet nyaralni. Az eseményrõl néhány kép bõvebb kommentár nélkül.

Pancsolás

Pancsolás

Fö a kitartás

Fõ a kitartás

Parton

Parton

Bamse macival

Bamse macival

Ki irányít kit?

Most merre?

Virágvasárnapi boszorkányok

Tuesday, March 30th, 2010
Errefelé az a szokás járja Virágvasárnapkor, hogy a gyerekek boszorkányoknak öltöznek, barkaágakat díszítenek és azokkal jarnak házról-házra, jókívánságokkal köszönteni. Cserébe cukorkát, csokoládét kapnak. Üni napok óta készült, pénteken már “virvon, varvon”-ozva jött haza az oviból, hozva a maga kis ágacskáját. Vasárnap aztán boldogan csoszogott a többi kisboszorkával ajtótól ajtóig összegyûjtve a hónapokig elegendõ cukorkakészletet (melynek elpúsztítása valószínüleg rám vár).
A mi boszorkánk

A mi boszorkánk

Gyülekeznek a kisboszorkák

Gyülekeznek a kisboszorkák

Boszi

Boszi

Vitsa sulle, palkka mulle :-)

Vitsa sulle, palkka mulle 🙂

Síelés

Tuesday, March 30th, 2010
Egyik hetvégén elmentünk sízni. Eredetileg úgy terveztük, hogy András lesiklik, Üni meg én szánkózunk, esetleg váltunk egy idõ után. Ez körülbelöl két lecsúszásig mûködött, minek után Üni gondolt egyet és eldöntötte, hogy õ ugyan szánkózott eleget a télen, inkább sízne. Hát legyen. A domb tetejére még nem allítottuk rá, de a sífutóléceket a lábára adtuk õ pedig boldogan sísétált (túlzás lenne futásnak nevezni). Így aztán egy-kettõre beszereztem neki jövõ télre egy pár sílécet meg egy pár korcsolyát. Biztos ami biztos…
A pálya ördögei :-)

A pálya ördögei 🙂

Anna és Rozi Indiában

Friday, March 26th, 2010

Nem, ez nem az idei nyár terve, hanem Üni fantázia utazgatásainak egyik állomása. Mint minden 2 éves, õ is meg van gyõzõdve arról, hogy India itt van a szomszédban, mint ahogy Budapest is, no meg Pisa és Amerika. Meglátogat minden olyan helyet, ahol András az elmúlt néhány hónapban járt, de azért India a nagy kedvenc. Még az egyik babája is ezt a nevet kapta :-).
És hogy ne unatkozzon, viszi a barátnõket is. Így adódott, hogy egyik este kijelentette, hogy Anna (még mindig leginkább igy hívja magát) és Rozi Indiában voltak.
Kerdeztem: – Mikor?
– Amikor Rozi nálunk volt.
– És mit csináltatok Indiában?
– HOT-DOGOT!
(Aha, honnan a csudából hallott ilyet? Szerintem, én évek óta nem használtam ezt a szót.)

Múlt hétfõn elvittük a kisasszonyt egy közelebbi helyre: a fodrászhoz. Már nem bírtam a hajával: sok van, erõs és hosszú volt. A házi “belefaricskálok-és-addig-vágom-míg-egyenes-nem-lesz” módszer már nem mûködött, szaktudásra szorultunk. Egy hétig készitgettem Ünit az eseményre, nehogy rázendítsen a három oktávra, a fodrásznõ meg fejvesztve meneküljön. Szerencsére a felkészítés eredményes volt, elõbb megilletõdve majd kiváncsian üldögélt az ölemben, míg szép új frizurát varázsoltak a buksijára. A végén megvizsgálta az eredményt és lelkesen mondogatta: tetszik, teszik, tetszik :-).
Kép még nem készült róla…

Kukko puuron…

Friday, March 26th, 2010

Ez tulajdonképpen egy mondóka, amit Üni az óvodában tanult és otthon elõszeretettel elõadja, de kizárólag fürdetés elõtt, a fürdõkádban. Végre sikerült megörökíteni. Nem tudom, hogy az oviban is szerepel-e vele, de amikor az óvónõnek említettem, meglepõdött és nagyon élvezte.

Gyerekszáj (folytatás)

Thursday, February 18th, 2010

Mostanában nagyon beindult Üni beszélôkéje, szinte minden napra jut egy-egy vicces beszólás (nekem meg amúgy sincs idôm ennél többet lejegyezni).
Egyik nap a cd-ket, dvd-ket nézegette, tette-vette a polcon, a nappaliban, András bekiáltott a szobába: – Mit csinál az én lányom?
Ünige válasza: – Kotorászik.

Ma haza kellett hoznom délben az ovibol, mert zsinórban hányt; aztán itthon már jobban volt.
Délután beszelgettünk, emlegette az ovit és az egyik óvónôt. Mondtam neki: – Hanna (az óvónô) már nem jár az óvodába, babája lesz. Lottának (szomszéd) is babája lesz, tudod.
Erre Üni: – Mondtad. (Igaz is, miért ismétlem magam? Egy 2 éves szájából viccesen hangzott 🙂 .)

És egy kép a hóalagútból kukucskáló Manóról:

Katonai kiképzés :-)

Katonai kiképzés 🙂

Gyerekszáj 1.

Sunday, February 14th, 2010

Ünige kézen fogta tatát és fel-le sétáltak a lakásban. Kérdem:
– Hova mész Üni?
– Indiába.
(András január elején Indiában (is) volt, Üniben mély nyomokat hagyhatott)

Üni tudja a saját nevét és a miénket is. Egyik reggel megkérdezte tôle mama:
– Hogy hívnak?
– Vajda Ünige Anna.
– Édesanyát hogy hívják?
– Vajda Andrea.
– És mamát?
Rövid gondolkodás után rávágja:
– Vajda nagymama.
(Végül is, ha mindenki Vajda, akkor mama is csak az lehet)

A mondókák nagy becsben vannak tartva, rengeteget olvassuk ôket, egy részüket már kívülrôl fújja.
Egyik így hangzik: András, ropog a padlás. Üni átírta: Apa, ropog a padlás.

Egy influenza margójára

Thursday, November 19th, 2009

Szombat: reggel Üni lázasan ébredt, elég hamar kiderült, hogy influenzás, reméltük nem “malac”-influenza. Délelõtt beautóztunk vele az ügyeletre, 1 óra után sorra kerültünk, megnyugtattak, hogy vírusos eredetû, de hogy milyen, azt már nem tudtuk meg, mert nem tesztelik. Reggel óta legalább 10 gyanús influenza esetet regisztráltak, így eldöntetett: H1N1 járvány van nálunk is, amit úgy kezelnek, mint bármilyen megszokott influenzát. Kissé értetlenül állunk a válasz elõtt, de az eröltetés nem törné meg a következetes orvost, így nem is próbálkozunk tovább. Ha a gyerek rosszabbul van, légzési nehézségei vannak, vigyük be a korházba. Megnyugtató… Gyors keresés, magánrendelõ elõkerítése, kiderül õk végeznek tesztet, pénzért bármilyet :-), de legalább egy órás sor van náluk is. Eldöntjük, nem nyúzzuk tovább Ünit lázasan, várunk. Otthon Üni többszörös Panadol-kúp akciónkat szabotálja,  pár perc múlva mindegyik kúp a pelenkában landol, így délután még mindig magas láza van. Estére a beimádkozott kúp hatására ugyan csökken a láza, de rövid idõ múlva megint a negyvenhez közelít. Bevetjük a Panadol-Burana párost, éjjel 2-3 óranként ellenõrzés, a helyzet ugyanaz, magas láz. Éjjel 2 óra magaslatában megtudjuk a sürgõsségtõl amit már mi is sejtettünk: semmi értelme magas lázzal bemenni, illetve elmagyarázzák mit is jelent pontosan a nehéz légzés. Hát igen, nem vagyunk hozzászokva a beteg gyerekhez. Ezt követõen a lázmérés légzésszamolással társul, nem is olyan egyszerû, de legalább normális.
Vasárnap: még mindig magas a láz, légzés normális, megnyugszunk, Üni a helyzethez képest aktív, mi ki vagyunk nyúlva. A Panadol-Burana páros még mindig toppon van.
Hétfõ: újabb ellenõrzõs éjszaka után további lázas nap, de már csökkenõben van, reménykedünk, hogy másnapra már láz se lesz, talán még a nyaralást (szombati indulással) sem kell lemondani. Délutánra már egész jól van, kezdi unni a bentlétet, a Maszkabál túlságosan is felértékelõdik és még egy adag pogácsa elkészítésére is beáll kiskuktának (képek hamarosan). Éjjel már mi is alszunk, csak 1-2 lázmérést tartunk, eldöntjük, hogy a Burana nagy kincs :-). Üni máskép gondolja, egyre kevésbé tolerálja a kúpokat, nem csoda…
Kedd: reggeli felmérés után András elrepül Götteborgba. Üni csak enyhén lázas, de valahogy túl nyügös, gyanakszom a fülére is. Aztán 10 óra körül kezd elbágyadni, mindennemû folyadékot elutasít es hirtelen nagyon kába-elalvós fázisba kerül. Gyors telefonálás a rendelõbe idõpontért, Üni egyre bágyadtabb, amikor meghallják mi a helyzet, azt tanácsolják, hogy azonnal hívjam a mentõt és semmiképp se hagyjam elaludni, közben koppan le a szeme. Mentõ kb. 10 perc alatt megjön, addig Ünit próbálom ébren tartani, csukódnak le a szemei, sikerül beleerõszakolnom 2 kanál vizet is. Talán ettõl, de mintha javulna a helyzet, de továbbra is kába. A mentõsöket üvöltve üdvözli, rögtön meg is nyugodtak, hogy a légzéssel nincs gond :-). A bágyadtság oka ismeretlen, lázas, de nem vészesen, ez nem indokolja. Ellátásra szerencsére már nincs szükség, ha esetleg ismétlõdik vagy eszméletét veszti, újra hívnom kell õket (szerencsére nem ismétlõdik). Elmenõben Üni még összeszedi az orvosok dolgait (nehogy már visszajöjjenek), láthatóan jobban van, csak megviselték a történtek. András épp landolt G-ban, de a reptérrõl már nem jutott ki, a következõ géppel repült is vissza. Hamarosan eljutunk a rendelõhöz is (a mentõs eset következtében hihetetlenül gyorsan kaptunk idõpontot), addigra Üni már annyira virgonc, hogy alig birom leszedni az orvos mérlegérõl, majd célba veszi a vizsgáló ágyat is. A fülvizsgálatot szó nélkül türi, amint sejtettük az influenzától begyulladt az egyik füle. Jöhet az antibiotikum.
Szerda: láz még mindig van és az antibiotikumtól már hasmenés is. Antibiotikumot leváltjuk. Nyaralásról végleg lemondunk, már nem is hiányzik, jo nekünk a sötét-ködös-nedves Finnország, ahol közel a rendelõ.
Csütörtök: András átveszi a helyem otthon, közben õt is kerülgeti az influenza napok óta (végül sikerült leverni), én dolgozom, Üni még lázas, de már nem olyan vészes, viszont irdatlanul taknyol. Arra gondolunk, mégis jó lenne, ha a “malac”-influenza lett volna, legalább imunis lesz Üni, persze nem tudjuk mi az.
Péntek: hurrá, elsõ láz nélküli nap, reggel még enyhe hõemelkedés, de azt követõen minden rendben, a taknyolás is enyhült, megúsztuk. Üni egyre rosszabbul viseli a bezártságot, már egy játék sem köti le, a rajzolás is csak pár percig, Maszkabál még menõ, mi már nagyon unjuk és ezúttal az elveinket is elvetjük, nézzen a gyermek mesét, ha akar, naponta többször is.
Szombat: még szobafogság, biztos ami biztos, de jól sejtettük- Üni kiheverte az influenzát.
Hétfõ reggel végre óvodába is mehetett Annipanni, igazából szaladt az oviba 🙂 és egész nap egy nagy vigyor volt a gyermek, már nagyon hiányolhatta. Biztos ami biztos, kedden megkapta a H1N1 oltást is, mindenképp beadattuk volna. Szerencsére eddig megúszta mellékhatások nélkül.

Teeeej!

Monday, October 26th, 2009

Tegnapi párbeszéd András és Ünige között:
“Üni, édesapa elutazik pár napra. Mit hozzon neked Lengyelországból?
Teeej!
De tejet itt is lehet kapni a boltban. Valami mást?
Teeej!”
Ez ebben a formában elhangzott párszor, Üni mindvégig nagyon határozottan kitartott a tej mellett.

Aztán, ma reggel a lista bõvült: tej és pipö (azaz cipõ). Megszólaltak a nõi gének :-).

AiraHanna, AiraHanna, AiraHanna

Wednesday, September 23rd, 2009

Ez a legújabb sláger nálunk, az óvonõk neve 🙂 . És ezt egész este hallgattuk, rendületlenül. Eddig csak Airat emlegette Üni, õ a nagy kedvenc, de tegnaptól Hanna is felkerült a kedvencek listájára.
Végül is, Üni “betört” és nagyon megkedvelte az óvodát. Reggelente már nem sír, berohan a szobákba, Andrásnak csak távolból int egy gyors “pá-pá”-t, s azzal el van intézve. Délután nekem még kijár egy pár másodperces könny nélküli nyafogás -a viszontlátás örömére ; -) – és aztán rohan tovább játszani. Szóval, alakulnak a dolgok, s ennek mi örülünk a legjobban 🙂 . Igaz, folyamatosan Aira után rohangál (õt elsõ perctõl kezdve nagyon kedvelte), de gondolom ez is enyhül majd idõvel. Aira foglalkozott vele többet beszoktatáskor és õ volt családlátogatáson is az elején, innen is a nagy ragaszkodás. Persze családlátogatáskor szépen kirakta õt, mikor már megunta a bulit: eleinte mindent bemutatott neki, megmutatta mit tud, aztán mikor elege lett a nagy látogatásból, elkérte a szemüvegét, betette a tartóba, azt a táskájába, behozta a cipõjét és az ölébe rakta, azzal, hogy mehet. Úgy tûnik, nem az apja diplomáciai érzékét örökölte 😉 .
Nem tudom mennyit ért finnül, de a szókincse megugrott az elmúlt három hétben: kakku (homoksüti), kala (hal), kukka (virág), vaippa (pelenka), heippa (szia), näin (így) már simán megy. Az elsõ kétszavas mondatát is az oviban sütötte el elsõ nap: hyvä kakku. Azóta nem is produkált ilyet semmilyen nyelven. Otthon azért minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a finn ne vegye át az anyanyelv helyét, bár annak örülök, hogy már kiskorában megtanul két nyelvet. Persze az óvodában meg hangoztatja a mama, tatát (nagyszülõkre utalva), még véletlenül sem bennünket emleget. De ez nem is számít, a lényeg az, hogy jól érezze magát.
Én meg szépen visszaszoktam a munkába, bár Üni még mindig nagyon hiányzik napközben (gyanítom, hogy ez idõvel sem enyhül) és folyamatosan úgy érzem, hogy semmire sincs idõm. Ez sajnos nemcsak érzés, hanem tény. Hát, ahogy a finnek mondják: Tervetuloa takaisin! 🙂